2008. november 25., kedd

Elment egy kolléga

Három éve ment egyik kollégánk nyugdíjba, jó kedélyű kis öreg, mozgékony, és huncut. Igen nagy nyugdíjas búcsúztatót tartottunk, de ő unatkozott otthon, ezért részmunkaidősen visszajött, minden jól is ment, és művelte a kertet, a koránál fogva nagyon nehéz munkát nem végezhetett, de el sertepertélt közöttünk. Három hónapja egyik reggel amikor bejött nagyon fájlalta a lábát, majd két nap múlva már zsibbad a keze és a mozgása sem volt koordinált, ezért kihívták az orvost aki beutalta kórházba, sajnos, nagyon gyorsan felkerült Pestre ahol meg is műtötték, egy daganat nyomta az agyát, amikor bent voltam nála a kórházban nehezen beszélt sőt szinte nem is tudta megformálni a szavakat, de nagyon boldog volt szorította a kezem és csak mosolygott. Nem sokára haza került, ott is meglátogattuk, a beszéde sokat javult, és már érthető szavakat tudott mondani, de szerintem ez inkább az izgalomtól volt, hogy látott minket, és hogy ott voltunk egy kicsit vele. Utána még egyszer láttuk, akkor is nagyon örült nekünk, és csak mosolygott, és mosolygott. Sajnos tegnap este rosszul lett, be kellett vinni a kórházba, és már régebben is mondták, hogy valami folt van a tüdején, de már nem nyúltak hozzá, ma reggelre pedig elaludt, elaludt örökre. Tudod Poldika ez a mosoly marad meg ahogy minket fogadtál, így fogunk rád emlékezni, Nyugodjál békében a te küldetésed lejárt. 13 évet töltöttünk szinte minden hétkőznap együtt, tudod ezt nem fogjuk ám könnyen elfelejteni.