2009. február 11., szerda

Válság

Szóval válság ide, vagy oda, mi bizony ki sem látszunk a teendőkből. Az év elejétől, ma raktam rendbe a negyedik munkámat, ebből január első napjaiban adtunk át egyet, kettő van függőben üzembehelyezésre várva, és ma fejeztem be az előkészítését a rendeléseket, és a villamos-terv dokumentációt a negyediknek, holnap kezdjük a műhelyi szerelést. Ma már egy újabb dosszié került kezdeti stádiumba, ez annyit jelent, hogy a munka már meg van, és ma már az első rendeléseket is elindítottuk. Ez a négy munka csak az, ami az én kezembe fut össze, és tulajdonképpen én vagyok a felelőse.
Szóval egyenlőre nem csüggedünk, és remélem ez később is így alakul.

Ma is egy kis bölcsesség:
" Légy önmagad, mindenki más már foglalt"

2009. február 10., kedd

Üzenet

Sziasztok "Vaszilék" ott messze, olvassátok el kis Milunak, hogy millió puszi neki szülinapjára, és gyűjtöm ám a pénzemet repülőjegyre, nem ússzátok meg, hogy ne menjek el hozzátok.
Amúgy nagyon hiányoztok, főleg a jó társaság.

Remélem emlékeidben maradunk (kattints ide)

2009. február 9., hétfő

Hídon

A múlt héten, én voltam kint a hídon az aktuális tolási műveleteknél, szerda délután indultunk, sajnos előtte egy szomorú eseményen kellett részt venni, az egyik kollégánk édesapja temetésén. A tolás csütörtökön volt, és elképesztően simán ment minden. Mi még aznap este elindultunk haza, és amikor kikanyarodtunk az 56-os útra szóltam is a kollégámnak, hogy lassítson, mert rendőrök vannak az út szélén, de amikor oda értünk nagyon meglepődtünk, az út szélén ugyanis, hogy is mondjam szépen? hát örömlányok voltak láthatósági mellényben.
A hídról hozam egy két képet.




Elképesztő tanítások

Sokszor az ember mire haza ér munkából fáradt, és sok mindenhez nincs kedve, néha úgy éreztem, hogy alig várom, hogy lefeküdhessek aludni. Mindig ateista ember voltam, és csak a materiális dolgokban hittem, bár sok minden történt velem, amire az emberek azt mondják, hogy véletlenek vannak, igen ez igaz, de ha sok-sok véletlen van egymás után, ami igazából valamit előre mutat, és beigazolódik a sejtés, akkor az ember elkezd kételkedni. Jó pár évvel ezelőtt sokat méltatlankodtam, és nem voltam elégedett, borzasztó fáradt voltam, és sokkal többet akartam tenni, vagy dolgozni, mint ami erőmből telt. Mindig voltak jelek, hogy ezt nem szabad ilyen tempóban tenni. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, nem csak a munkámból adódóan, hanem kutyázás terén is. Érdekes, hogy vannak barátaink, akik nagyon régóta barátok, talán Ők A BARÁTOK, és vannak ismerősök, vagy haverok, akikkel felületesebb a kapcsolatunk. Egy házaspárral ismerkedtünk meg kb. 8 évvel ezelőtt. Ide költöztek Diósjenőre, és igen barátságosak voltak. Ők meséltek igazából olyan élményekről, és olyan életjelekről, amire ha figyel az ember, akkor boldog lehet. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az akkor hallott dolgok letisztuljanak, és figyelemmel kísérve behelyettesíthető legyen az élethelyzetekbe. Nagyon sokat olvastam, és most is sokkal többet szeretnék, mint ami időmből telik. Rengeteg személyiség fejlesztő könyvet, és sok emberrel beszélgettem ezzel kapcsolatban. Voltunk előadásokon, de ahhoz, hogy megértsem, amiről beszéltek tapasztalat kellett és idő. Érdekes tényekre vezettek rá, pl. arra, hogy van két ember a környezetembe, és sajnos teljesen különböző élettérben, akikkel ha együtt vagyok, nagyon elfáradok, egyszerűen elveszik az energiámat, és amikor nem vagyok a közelükbe, vagy tudatosan figyelek rá, nem tudnak velem mit kezdeni. Őket hívják energia vámpíroknak, sajnos ezek az emberek sokszor tudtuk nélkül művelik ezt. Igazából ők nem fáradtak, este sokáig ébren tudnak maradni, vagy akár éjszaka is, míg a környezetük teljesen kimerült. Bár azt is olvastam, és tapasztaltam is, hogy ezek az emberek a saját maguk előre lépése érdekében, tényleg képesek elvenni mások energiáját, és nem is érdeklik általában azok a közösségi dolgok amik, egy csoport előre haladását segítik, csak kizárólag a saját kiemelkedésük a fontos. És van olyan ember is a közelemben, sajnos nagyon ritkán, aki mellett feltöltődöm. Rá kellett jönnöm, hogy igazából, egy nagyon boldog ember vagyok, aki azzal foglalkozik, amiben a saját életterében alkothat, szeretem a munkám és szeretem a kutyáim, és van egy jó családom, akikkel kiegészítjük egymást, még ha néha adódnak is apróbb konfliktusok. Ami érdekes, hogy , van még egy ember, aki lelki téren van velem kapcsolatba, és nagyon hasonló, a szellemiségünk, vele szoktuk néha megosztani egy mással azokat a bölcsességeket, amire talán mindkettőnknek szüksége van, hogy a jó utat megtalálhassuk.

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.

A szemet-szemért küzdelemben végül mindenki megvakul.