A kiállítás előtt szólt Jutka, hogy Péter nem tud vele menni Devecserre, és hogy
nincs-e kedvem elmenni, hirtelen nem is gondolkodtam, rajta hanem rávágtam, hogy van. Augusztus 20.-
án délután indultunk és Budapesten, még felvettünk egy
bíróbojtár hölgyet Mikó
Diánát. Amikor leértünk egy Lucullus nevű fogadóban volt a vacsora, és a szállás is, az ételek nagyon finomak voltak , és igen jó borokat
kóstolhattunk, a házigazda a vacsorát egy kis
gasztro előadással tarkította. A szoba egy kicsit kicsi volt, és nem olyan szép, de éppen felújítás
előtt áll, sajnos, nem sajnos én a
munkahelyemen megszoktam, hogy
általában a szállásunk legalább is az enyém
egy szem nő lévén a
kollégák között, egyszerű, és mindig
színvonalas, de vendégként ez igazán nem okozott problémát, mert mi hárman hihetetlen összhangban voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. A reggeli is nagyon jó volt ami még a fogadó javára
írható a pincérek figyelmesek voltak, és kedvesek.
A kiállítás is jó hangulatban telt el, ismét megismerhettem egy pár embert akikkel, szinte évtizedek óta találkozunk, de személyes kapcsolat soha nem alakult ki.
Ami még nagyon fontos volt számomra, hogy
Diánát megismertem, aki
szobrász művész, és az erdélyi kopót bírálja, és úgy éreztem, hogy nagyon jól tudtunk beszélgetni, és sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az élet célja, amikor az embereket megismerteti egymással.
Képek a kiállításról
