2012 Augusztusától, Kecskés László ajánlásával, kijártunk
Klinger Istvánnal Göröc Pusztára lovaglást
tanulni, alkalmanként 2000 Ft óradíjazásért.
Decemberben a tulaj többször említette, hogy van ott számomra egy Maya
nevű sárga ló, melyet bértartásba ad a részemre. Amennyiben egy évig nála bértartom a lovat,
havi 30000 ezer forint tartási díj fejében, a ló tulajdona 1 év után rám száll.
/ erről az összegről számlát nem kaptam, de a szóbeli szerződést, és a
rendszeres fizetést is tanukkal tudom igazolni //. Maya és egy Carló nevű szürke ló, 2013 márciusában bekerült a göröci ménesbe. Mayat mindjárt bekerülése után az ott
lévő ló valamelyike marnál megharapta, így őt 2013 júliusáig lovaglásra használni nem
lehetett, de az oktatását tovább folytattam, és más lovakat használhattam
lovaglás céljára. 2014 tavaszán, egy a tulaj által vezetett terep
alkalmával, a lóról leestem, és emlékezet kieséssel, valamint egy komoly
comb sérüléssel, mely a mai napig látható, kórházba kerültem, utána májusig
erről a lóról még 2 alkalommal estem le elbizonytalanodtam. Akkor megbeszéltük, hogy a Carló nevű szürke
ló sokkal nyugodtabb, és a nála kifizetett összeg fejében, én azt a lovat
bérelhetem tovább ugyanazokkal a feltételekkel, de ha meggondolom magam, és
amíg mind a két ló ott van bármelyiket
választhatom. Mivel nagyon bizonytalan
voltam, és nem tudtam mit tegyek, azt kértem, hogy addig amíg bizonytalan a
hátterem, adjanak egy kis időt. Azt
válaszolták, hogy nem probléma, mindent megbeszélünk, mivel szóbeli szerződésünk
értelmében kifizettem, és enyém egy ló. Többször kérdeztem, hogy feléjük
semmilyen tartozásom nincs, ők közölték, hogy nincs. Majd az utolsó beszélgetés után 1 hétre, a
június havi bértartással kimentem, hogy fizetem tovább, erre ők közölték velem,
hogy a Maya nevű lovat már befedeztették, és azt eladták, és, hogy ők Carlót
tartották úgy mint az én lovamat, ebből vita alakult ki köztünk, mire Vizi
Júlia közölte velem, hogy leteszem a bértartás összegét, és a Carló nevű lovat
oda viszem ahova akarom. Akkor én elszállítani nem tudtam, de amikor
megtertemtettem számára a feltételeket, felhívtam Kajos Józsefet, hogy mondja
meg milyen opció fejében hozhatom el a saját lovamat / ekkor már Carlóról volt
szó // azt mondta, hogy a lóra
bejelentkeztek bértartók és ez neki havi szinten jelentene pénz. Erre közöltem vele, hogy mivel kifizettem nála
a lovat, úgy gondolom az engem illet. Közölte,
hogy élettársával megbeszéli, és még aznap este visszahív. Mivel nem jelentkezett másnap reggel én kerestem fel, ekkor azt mondta
nekem, hogy én mondjak egy összeget a lóra, én 105 ezer forintot ajánlottam fel,
a bértartás összegét, hozzáteszem a ló egy internetes portálon képek alapján,
kórosan sovány képet mutatott. Majd még aznap este visszahívott, hogy a Carló
nevű ló nem eladó, és hogy van nála lószállító, a tavalyi // hozzáteszem jelöletlen
útlevél, és papírokkal nem rendelkező csődör // csikókból a rendelkezésemre bocsájt egyet. Válaszom az
volt, hogy nem értem a magatartását, hisz eddig a Carló nevű lóra egyezkedtünk.
Erre közölte velem, hogy a Carló nevű ló eredeti gazdájával ő úgy egyezett meg,
hogy a ló nem kerülhet ki az ő tanyájáról.
Erre közöltem vele, hogy akkor a barátaimnak, milyen alapon adta ki
tulajdon jog átruházásával bértartásba, és nekem is milyen alapon tartotta úgy
mint az én lovam. Erre közölte, hogy azt neki lehet. A barátaim, és lovas
ismerőseim által felkerestem a ló eredeti gazdáját, hogy tisztázzam vele a
helyzetet. 2014 május 31-ig a ló bértartása havi 30 000 forintokkal ki volt
fizetve, mely 540 000 FT –ot jelent, valamint A bértartás ideje alatt a körmölés, és
féreghajtás is az én költségem volt. ez kb 20-25 ezer forint. Istvánnak is eladta ugyanezt a lovat, mely a tulaj hibájából marfeltörést szenvedett, aminek a kezelését István fedezte, és még más orvosi költségeket is, amit nem láttunk, hogy a ló megkapott volna, és orvosi számlával sem lett alátámasztva.
2014. szeptember 22., hétfő
A ló értéke, nem a pénz, hanem a szeretet mértéke.
2014 februárjában úgy leestem Mayáról, hogy egy egész nap élménye kiesett, és a kórházban kezdtem újra tudatomra ébredni. A lábam nem tudtam mozgatni fájt a fejem, mozogtak a falak. 4 nap kórházi kezelés két hét beteg állomány. Elbizonytalanodtam, de nem estem kétségbe, és visszaültem, de már nem azzal a lendülettel, és a megfelelő további képzés, ill. segítség is úgy érzem elmaradt. Miután kijártunk a " lovardába" egyre kevesebbet foglalkoztak velünk, és a figyelem egyre jobban arra összpontosodott, hogy mi mit tudunk adni. Majd májusában annyira elfajult a helyzet, hogy egy lovas lány próbált segíteni, és ezáltal is a lovas tudásomat növelni, amit nyilván nem vettek jó néven. Hozzáteszem bizalmatlanságom akkor kezdődött igazán, mikor a saját Maya nevű lovamat regisztráltatni szerettem volna, és a Nógrád megyei lófelügyelethez ezt bejelentettem, majd időpontot kerestünk, hogy a felügyelő a jelenlétemben, megtegye az első lépéseket a papírjaink elkészítéséhez. Mondták a kedves lovas ismerőseink, csak küldjem oda a felügyelő urat majd ők intézik. Majd kiderült, hogy csak arra Írják rá a ló tulajdonjogát aki jelen is van. Hát persze nyilvánvalóvá vált, hogy aki lovakkal foglalkozik, annak ezt is tudnia kell. Nos, hogy mindenki értse, hát értelmezzük a történteket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)