Sikersztori, hogy ez is legyen.

Már nem is emlékszem pontosan, hogy mikor regisztráltattam a Saoma kennel nevet, valamikor az 1990-es évek elején, akkor igazából az agár versenyzés fogott meg, egy nagyon kedves ismerősünk vitt ki minket a rábapatonai agár pályára, ami akkoriban készült, és ezáltal lettünk elhivatottak a versenyzéssel kapcsolatban. A Bencze családhoz nagyon régi ismeretség fűz. Amikor a férjemmel megismerkedtem 1993-ban akkor már Ők Bencze Bélával munkatársak voltak, és barátok. Nagyon sok idő telt el azóta, a legkisebb lányuk Rebeka születésének örömeit, és a másik két lányuk, Krisztina és Fanni, felnőtté cseperedését is láthattuk. Tulajdonképpen a kutyázás, és az agarazás terén Ők meghatározó szerepet játszottak az életünkben, de kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz. Tehát versenyeztünk, több kevesebb sikerrel, mégpedig Mohaházy származású afgán agarakkal, maga az agár fajtája nem volt meghatározó számunkra, igazából a versenyzés volt a fő szempont. Az első nálunk született alomra 2004-ig kellett várni, ők verseny agarak voltak, így is lettek meghirdetve. Rábapatona mellől jelentkezett egy fiatal pár, hogy ők szeretnének egy kis agarat, mert tőlük nem messze van a patonai agárpálya és kijárnának versenyezni.

Övék lett Abu el Saoma, akinek a hívó nevét mi adtuk, Morrisnak kereszteltük el, akinek a mai napig ez a név maradt, egy másik kiskutyánk Cingár el Saoma Ali, Budapestre került, egy család vette meg, nekik is mint minden érdeklődőnek elmondtam, hogy mi az afgán agár, milyen természete van, mire lehet számítani, és milyen gondozásra van szüksége, mindenkihez szerződést adtunk. Volt aki közölte, hogy el akarom én egyáltalán adni ezeket a kiskutyákat. Hát igen, végül is igen el akarom adni, no de nem minden áron és nem úgy, hogy felkészületlenül legyen valakinek pont egy elég nehéz fajta kutyája, mint az afgán agár, így is elég sok gond volt a tulajdonosokkal. Ali 9 hónapos volt amikor szólt a gazdája, hogy neki nem kell, akkor Morris mellé éppen partnert kerestek, így szóltam nekik, el is mentek Aliért, és még rá egy hétre mi is útra keltünk, hogy a náluk lévő kutyák kozmetikájában segítséget nyújtsunk. 250 km-re Mosonszentmiklóson laktak, elmentünk, és megmutattuk a gondozást a fésülést a tisztán tartást.

Másfél év múlva szóltak, nem tudják mind a két kutyát megtartani, ekkor Gellért (http://azawakh.fw.hu ) elment és tulajdonképpen visszavásárolta Alit, akinek azóta stabil otthona, meleg vacsorája, háza van sokat sétál, és rendszeresen gondozzák, fésülik, stabil családja lett.

Az érkezése azért érdekes volt. Gellért éjfél körül ért Diósjenőre Alival, de mondta hogy nagyon büdös a kutya és piszkos. Még éjszaka nekiálltunk a fürdetésnek, amikor átnéztem rögtön láttuk, bolhás is és össze vissza bele van nyirbálva a szőrébe. Szerencsére volt otthon bolhairtó sampon, és még ezután tettünk rá egy bolhaírtó nyakörvet is, adtunk neki rögtön féreghajtót, biztos ami biztos. Szegény igazából nem tudta, mi is történik körülötte mi ez a hirtelen nagy sürgés forgás. Az egyik lábfeje elég érdekesen el volt deformálódva, amit sem kicsinek, sem amikor elmentünk először rendbe rakni nem tapasztaltam, mintha ellaposodott volna a lábfej. Bár Gellértet ez nem zavarta. Örült, hogy van neki egy nagy szerelem típusú afgán agara, mert ő él hal a holland típusú afgánokért, és a Mohaházy származású kutyákért, mert a kennelhez régi emlékek fűzik. Tehát Ali jó helyre került, no de mi lesz Morissal nyilván tőle is megfognak válni. Többször felhívtam őket, segítsek a nevelésben, és bármikor visszavásárolom a kutyát, de nem adták és a végén már fel sem vették a telefont, a leveleimre pedig válasz nem jött, csak előtte egyszer emlegették, hogy egy osztrák hölgy szeretné megvenni, vagy érdeklődik felőle, így került Morris Mosonszentmiklósról a Balaton mellé egy faluba, ezt onnan tudom, hogy később ez a hölgy jelentkezett nálam, és mondta a kutya nála van bolhásan büdösen vette meg, de most már rendben van, és szeretne mellé majd egy másik afgánt is, akkoriban ebből a típusú afgán agárból, Magyarországon nem igazán születtek almok, így nem tudom csak sejteni próbálom, milyen indokból, de alig egy év múlva az egyik hirdetési oldalon fedeztem fel Morrist. Érdekesek az emberek, mert amikor ezzel a hölggyel beszéltem Őt is biztosítottam arról, hogy bármikor vissza veszem a kutyát, és bármilyen segítség kell azt tőlem megkapja. Amikor megláttam ezt a hirdetést, felhívtuk, de közölte, hogy már eladta, és nem mondta meg, kinek, nyilván nem is tudta. Hiába kerestem nem találtam sehol Morrist.
Kb. egy hete Gellért szólt, ő látta hogy hirdetnek egy kutyát aki hasonlít hozzá egy fórumon megtalálom a képet. Utána néztem, és valóban Akasha, egy nagyon kedves ismerős lány hozzászólásában meg is találtam a képet ami egy expressz hirdetési oldalról való. Örültem a nyomnak, viszont szomorúan konstatáltam, szintén árulják, és a hirdetés október eleji, később megtudtam, egy soproni család adta fel a hirdetést. Mivel csak a kép volt a kiinduló pont a hirdetés már nem volt fenn az oldalon, írtam Akashának aki feltette a netre, hogy tud-e róla több infót. Nagy örömömre egy másik fórumozó lányhoz Meggyeshez navigált . Meggyes mindjárt válaszolt, igen a barátnője vette meg október elején, és nagyon jó helyen van, ha akarom vegyem fel vele a kapcsolatod. Kaptam egy iwiw elérhetőséget, és izgalmamban nem is tudtam mit írjak neki, hogy ne ijesszem meg, és válaszoljon is nekem. Szóval össze szedtem minden bátorságom, és írtam neki egy levelet. Másnap ott volt a válasz, egy nagyon kedves hangú levél, melyben biztosítanak, hogy Morris jó helyen van, és bármilyen infót, képet szívesen vesznek róla kis korából. Bármikor meglátogathatom, ha Nagyvenyim felé járok. Hát most itt tartunk, és nagyon remélem sok jót írhatok még erről.
Baba Morris képek: