Mohácsról élőben, Szóval éppen a Révkapu panzióból írok, nagyon fáradtan, úgyhogy lehet, hogy hatalmas alvás lesz belőle. Ma reggel indultunk két kollégámmal a hetes pillért üzembe helyezni, nagyon szép időnk volt, bár ma éreztem először némi kételyt, ugyanis ez a pillér a legmagasabb.
Ma egy kicsit féltem a földtől harminc méterre, egy vékony beton pillér tetején. Odafenn már elég komoly lég mozgás van, és érezhetően himbálódzik az egész, elég sok idő kellett mire megszoktam, és aránylag biztonságosan tudtam rajta mozogni. Nagyon sok újat nem tudok róla írna, hacsak nem azt, hogy lassan a munka vége felé járunk, még három pillér van amire rá kell tolni a híd elemeket, és a mi munkánk befejeződik.
