2010. szeptember 11., szombat

V.B.

Szóval az események lezajlottak, én csak szombat reggel mentem le, bírálni. Pénteken még felhívtam Gálik Istvánt, hogy hányra kell a kanyarbíróknak megérkezni, erre közölte velem, hogy jó lenne ha te időben jönnél, mert szombaton, te vagy az első időelőfutamok, és a döntő zsűri elnöke.
Szóval szólalj meg egy ilyen beszólás után, év elején frissen szerzett Nemzetközi Versenybírói jogosítványommal bele a mély vízbe. Először egy kicsit megijedtem, hogy miért pont én, 15 ország 450 versenyzőjének, kimondani az ítéletet, és nekem kell eldönteni és kimondani az utolsó szót, hogy ki milyen szankcióban részesül a verseny alatti magatartásáért.
Reggel el sem tudtam volna aludni, annyira izgatott voltam, de szerencsésen leértem, igazából nagyon jó bírói csapatot kaptam nem így másik versenyvezető kollégám aki sajnos, ki fogott egy kukacosabb társaságot. Szóval a versenyvezetők, és a kanyarbírók nagy részétől is meg volt a teljes odafigyelés, volt aki nem akart annyira segíteni, de hátráltatni igazából nem tudott. A Szlovák, és az Osztrák versenybíró kolléga is minden döntésnél kereste az összhangot, gyors és helyes döntés hozatalhoz. A pályán minden kanyarban két kanyarbíró tevékenykedett, akik az adott helyről , a pályaszakasz felügyeletét látják el, ha az ő hatáskörükben történik valami rendellenesség azt jelenteni kell a zsűrinek amely 3 főből áll két versenybíró, és egy elnök, akik megvitatják az eseményeket javaslatot tesznek, majd az elnök az FCI Verseny Szabályzat alapján döntést hoz.
A második időfutamoknál, és másnap minden futamban kanyarbíróként tevékenykedtem.
Ezúton szeretném megköszönni a szervezők bizalmát a csapatmunkát, és azt, hogy a magyarok egy emberként próbálták előmozdítani az események folyamatát. Nagyon sok szervezés, és munka áll egy ilyen világbajnokság hátterében, amit ez a kis Rábapatonai társaság, kiválóan kivitelezett.
És nagyon gratulálok a Világbajnokainknak, és döntős agarainknak,

Magyar Agár: Csíkos Jaguár Titusz
Főlöp Tibor



Barzoj: Simonház Szépe Ánina,
Nagy Judit


Whippet: Dévaj Viktor,
Gyarmati Zsuzsanna


Döntős angol agaraink szukák:
2. Kengyelfutó Sexy, Grenács László
4. Perfect Runner Sweety, Uller László
5. Dopping Black Magic Woman, Magyar Tamás
Kanok
3. Kengyelfutó Snow, Bencze Fanni
4. Dopping Boy, Újvári István és Nemes Tibor
Kis Olasz agár:
3. Gyalogkakukk Hara, Füredi Gábor
Whippet:
szuka
3 Dévaj Tara, Kelemen Csilla

Magyar Agár kanok:
3. Vakvágta Indián Lóki Annamária
Szukák:
2. Körösvidéki Csavargó Arany Villám, Rédly Szilvia
3. Körösvidéki Csavargó Alíz , Fülöp Tibor
6. Aranyági Utonálló Fabula Remény, Komáromi Diána

Barátság Futam győzteseink:
Angol agár kan:
1 Rákos-Pataki Csavargó Dénes, Gálik István
szuka:
1 Körösvidéki Csavargó Ametisz, Domsik János

Amit a Barzojoknál meg kell említeni, hogy Belátó Bella, Vereczki Edit agara, az első időelőfutamában pályacsúcsot futott, és a második időelőfutamát is kiválóan teljesítette, sajnos a döntőben elhagyta a pályát,

Remi, és én a háttérben :o)






2010. augusztus 31., kedd

Világbajnokság Rábapatonán

Szeptember 4-5 Agár Világbajnokság Rábapatonán. OTT A HELYÜNK


2010. június 9., szerda

Az utak amin járunk.

Én aki rengeteget jár autóval, nagyon el vagyok keseredve, hogy kicsiny falunkban, lyuk lyuk hátán van az utakon, némelyik akkora, hogy egy két-három éves gyerek simán eltűnne benne.
Szóval meg sem tudom számolni, hogy hány féle-fajta adónemet fizetünk az autóink után,és még persze a faluba is községfejlesztési hozzájárulást, és nem lehet végig menni a falun, és sok közúton úgy, hogy ne rázza szét az embert, arról nem is beszélve, hogy mi egy autót nem egy -két évre vásárolunk, és szeretnénk rá vigyázni, de ezek mellett az utak mellett, nem sok esélyünk van rá.

2010. április 27., kedd

Bírósági tárgyalás,

Ma bírósági tárgyaláson voltam, 2007 nyarán betörtek hozzánk, és elvittek egy pár dolgot közöttük az előzőekben említett személyes tárgyaimat, ezért a mai napra tanúként idéztek be. Reggel korán indultam, mert Gödöllőre kellett 8.30-ra mennem. A bíróság elé értem ott egy kisebb csoportosulás volt kb.5-6 fő az ajtót is elállták, alig lehetett bemenni. Nekem már a másik ember semmibevételével egyenlő ez a viselkedés, szinte éreztem, hogy közük van az ügyhöz, hát úgy is lett, de hát mit is vár az ember olyanoktól, akik nem tisztelik más tulajdonát. 8.30-ra elővezettek a tárgyalóterem elé még egy vádlottat, bilincsben, és vezetőszáron, a többi szabadlábon védekezhetett. Mondanom sem kell a tanúként beidézettek védelmét nem látta el senki, míg a vádlottaknak, szinte mindegyiknek saját ügyvédje volt. Hát igen nekik kell. Amit nagyon méltánytalannak tartottam, sértett és vádlott együtt a tárgyalóterem ajtaja előtt várta, amíg behívják, először a vádlottakat, majd sorban a tanúkat, akikből beidézve erre a napra 34 fő volt. Nincs megkülönböztetés, aki látja az eseményeket, kizárólag arról tudja, hogy bűnös, aki bilincsben van. Nem is értem miért kell olyan emberekkel egy légtérben lenni, akik más kárára követnek el bűncselekményeket, és persze ezek a dolgok már bizonyítva is vannak, miért nem jár annak egy kicsit színvonalasabb bánásmód, akit ezek meglopnak, vagy megsértenek, ez nálam kimerülne abból, hogy ne is keljen látnom őket.

Hihetetlen történet,

Két éve egy vasárnap délután betörtek hozzánk, érdekes történet volt az egész, de most a lényeg nem magán a betörésen van. Elvittek egy pár dolgot, szinte minden a személyes cuccaimhoz tartozott. A laptopom, az irataim a telefonom, a szemüvegem. A számító gépen kívül a többi holmi szinte használhatatlan volt más számára, de nekem a privát szférámba tartozott, és eléggé megviselt a hiányuk. Rengeteg utánajárással tudtam csak újra beszerezni a szükséges okmányokat a mai okmányirodai, és közigazgatási bürokráciában.
A hétvégén érdekes esemény történt, megjelent egy autó a ház előtt, és engem kerestek. Kint sétáltak a Börzsönyben, és megtalálták a két éve eltűnt irataimat. Számomra már az is érdekes volt, hogy egyáltalán épségben meglettek ennyi idő után, és nagyon érdekes érzés lett rajtam úrrá, mintha egy kicsit visszakaptam volna valamit, amit erőszakkal elvettek tőlem, egy kis személyiséget, vagy igazából nem is tudom pontosan behatárolni az érzést, de mindenesetre, kicsit megnyugtató volt. A betörőket már régen megfogták, és eljárás indult ellenük.

2010. április 1., csütörtök

Babalátogató

Nemrég látogatóban voltam a Patai családnál, és megnéztem a kis afgán csapatot. Nem is írok sokat azt hiszem a képek magukért beszélnek, nagy élmény volt, és gyönyörű mindegyik :o)




2010. március 15., hétfő

2010.03.15

A tavasz várat magára, de remélem most már szedi a cókmókját a tél, mert hát itt az idő, hogy kijussunk az agárpályára és végre elkezdődhessenek az edzések.
Sajnos Tigi 4 éves kora ellenére nem versenyezhet, mert az immunrendszere nem akar rendesen dolgozni. Még karácsony előtt meg volt az eredmény, és nagyon nagy nyomást gyakorolt az egész családra, bár ezt kifelé nem akartuk mutatni, de nagyon megviselt.
Az autoimmun betegsége miatt sem tenyésztésbe sem versenyzésbe nem tudjuk őt befogni, időnként egy kicsit bágyadtabb, és kedvetlen, de vannak igazán jó alkalmak is amikor hihetetlen energiával és kedvvel játszik a sealyhamokkal, és szívesen sétál. AZ biztos, hogy neki is, és nekünk is nagyon hiányzik a versenyzés a felkészítés, és persze a munka eredménye, és az igazolás, hogy most jól csináltuk, vagy sem.
Megpróbáljuk fenntartani az állapotát, és ez ideáig olyannyira sikerült, hogy aki nem tud a kor előzményekről igazából mindaddig amíg meg nem mutatom neki a tüneteket, el sem hiszi, hogy bármi probléma lenne vele.
Megpróbáltunk, és persze ezután is megpróbálunk rá vigyázni.


2010. március 2., kedd

Tavasz

Pár napja már láttam, hogy a jó gazdák elkezdték metszeni a gyümölcsfákat, de még hideg és esős nap volt. Biztosan érezték ami ma engem is megérintett, hogy biztosan itt a tavasz. Mintha máris zöldebb lenne minden, pici hóvirág fejecskék bújnak elő a föld alól, és már benne van az izgalom a levegőben. Már érezni a friss illatokat, és egyre hangosabbak a madarak.

Hát itt vagy, Tavasz!
Napfény ízű ajándékod elém teríted,
s a dér csípte fűszálakon rügyeket fakaszt
érintésed. A völgyek már szelídek,

2010. január 23., szombat

Álom világ,

Már gyerekkoromban is nagyon oda voltam a hógömbökért, nekem soha nem volt, csak kirakatokból és kívülről szemléltem, és számomra mindig többet jelentett mint egy giccs. Valami magába zárt kis csoda világot, egy pillanatnyi érzelmi hullámot, és ez mintha odabent a belsejében soha nem múlna el. Mintha lenne benne egy külön kis élet egy más világ, és amikor ránézel egy kicsit benne vagy.



Valahogy ugyanezt érzem, a jégtáncnál, egy sajátos kis világot, és amíg táncolnak a jégen, szinte mintha megszűnne külvilág, és csak egy érzés suhanna végig legbelül.
A nagy kedvencem :o)