Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz angol agarunk. A férjem évekig próbált rávenni arra, hogy Ő nagyon szeretné. 2006-ban a Rábapatonai VB-n úgy gondoltam, hogy egy angol agár felkészítése, komoly feladat, és nagy kihívás, hát belevágtunk. Akartunk egy ismerősünktől venni, de talán az ital, talán csak az, hogy úgy érezte, valamivel meg kell bántania, nem is tudom, talán már ő is másképp gondolja, de tett egy olyan kijelentést, miszerint ha a többi kutyámat eltávolítom,( nem véletlen nem írom le milyen módon) akkor majd lesz tőle angol agaram. Azt hiszem, nálunk nagyon rossz helyre jött ez a kijelentés, és a mai napig nem bántam meg, és biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom, egy pillanatra sem, hogy egy Moonlight-Hunter agár tulajdonosai lehetünk, és nem csak azért mert jó versenyzőknek tartom ezeket a kutyákat, hanem mert a tenyésztőjétől, és azoktól az emberektől akiket angol agaras körben barátainknak mondhatunk, minden segítséget megkapunk. Tigit, a mi angol agarunkat imádjuk, egy olyan csodálatos természetű jó idegrendszerű,egészséges, jól fejlett agarat kaptunk, és végre egy egész alomból választhattunk, saját döntésünk lehetett, hogy melyik kiskutyát hozzuk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése