Kutya egy helyzet

Nekünk nem kutyáink, hanem afgán agaraink vannak. Kérdéses, hogy nekünk vannak-e ők elkötelezve vagy mi nekik. Igazából nem esnek kétségbe, ha az akaratukat kell érvényesíteni.

Szemrebbenés nélkül elveszik, amiről úgy gondolják, hogy esetleg az nekik jár. Szóval nevezzük nevén a dolgot, ez a lopás. Emberi körökben ez büntetendő, és a kutyáknál is fegyelmezéssel vagy büntetéssel tanítják a cselekmény helytelenségére. Náluk ez nem működik, igazából nem is értik, hogy mit képzelünk mi alattvalók valamit nem teljesíteni, milyen alapon próbálunk meg bármilyen szinten is ellenszegülni az akaratuknak. Nemigen láttunk kéregető afgán agarat, Ő nem pitizik egyszerűen, megszerzi, ami neki kell, ha nem sikerül nem esik kétségbe, megtalálja a megfelelő alkalmat és egy pillanatot, sem késlekedik. Őseiket nem holmi kedvtelésből tartották. Komoly és felelősség teljes feladatuk volt. Régi afgán törzseknél a tábor védelmét látták el, a sivatagi vándorlások alatt, sokszor vadállatokkal, tigrisekkel kellett megküzdeniük, sőt még az élelemszerzés is a kötelességeik közé tartozott. Nagy becsben tartották őket, igen komoly értéke volt egy jó kutyának. Az afgán agarak nem okos kutyák, persze ez emberi szemszögből, a taníthatóságára és az engedelmességre vonatkozik, viszont igen komoly kombinációs készséggel rendelkeznek. Előre tervez, és gondolatait mesteri módon kivitelezni sem esik nehezére. A vadászat, a futás, a vérében van, nem is kell megtanulnia, csak engedni kell, hogy ösztönei a felszínre törjenek, és generációról generációra tovább adja a fiatal nemzedéknek. Ezen képességek tudatában, már nem kérdőjelezzük meg szellemi hovatartozását. A gondok igazából ott kezdődnek, ha nem adunk teret vágyainak. Nagy a mozgás igénye, és a szomszéd cicája sincs biztonságban. Mindenképpen biztonságosan körbezárt kertben kell tartanunk, a lakóközösségünkkel fenntartott jó viszony és kutyánk természete érdekében is, ugyanis vadász ösztöneitől vezérelve csak a kiszemelt zsákmányra képes koncentrálni, és üldözőből könnyen áldozat lesz. Könnyen elütheti egy autó, vagy esetleg kiszaladhat a vonat elé, esetleg embertársaink sem nézik jó szemmel, ha féltve őrzött kedvenceiken tart vadász bemutatót. Valljuk be, mi sem örülnénk, ha Ők lennének a kiszolgáltatottak.
Emberek társaságában vagy családon belül teljesen egyenrangúnak tekinti magát a többi családtaggal. Nem ismeri az alárendeltség érzését, ha időnként mégis szót fogad azt soha nem az első szóra teszi, de ezt a némi engedelmességet szabad területen azonnal elfeledheti, ha elengedi pórázról, hívásra szinte soha nem jön vissza , csak ha kellőképpen kifutotta magát. Erőszakkal nem lehet betörni az akaratát, ha természetét akarja megváltoztatni, úgy megtöri büszkeségét, és éppen ez a királyi fenséges öntudatosság adja e kutyafajta legnagyobb báját. Durvasággal csak azt éri el, hogy kutyájából egy szánalmas neurotikus, sajnálatra méltó lény lesz.
Aki olyan kutyát keres, mely az első szóra engedelmeskedik, és boldogságát abban leli, hogy magát gazdája akaratának teljesen alárendeli, az ne válasszon magának afgán agarat. Aki azonban ennek a kutyának szabad és büszke személyiségét, zárkózott és érzékeny jellemét szereti, annak az afgán agár egy szeretetre méltó barát és kellemes lakótárs lesz. Nagyon ragaszkodó és nagyon szoros kapcsolatot tud kiépíteni tulajdonosával, az egyik pillanatban kész bohóc, élvezi gazdája kedveskedését, a másikban zárkózottan vonul vissza, és komor, mint egy szfinx. Ragaszkodó és hűséges, de szeretetét nem érezteti velünk oly mértékben, mint egy másik fajta. Családon belül is tartózkodóbb, ez persze nem jelent közömbösséget, szinte minden helyzetben megtartja azt a bizonyos három lépés távolságot. Nem kedveli az idegen más fajta kutyákat, ha mód van rá, a verekedést elkerüli, de ha harcra kerül a sor nagyon kellemetlen ellenfél, lehet. A szőrzet ápolása is okozhat kezdetben némi problémát, de kedvességgel, türelemmel és megfelelő szorgalommal hamar eredményt érünk el, egy jól ápolt afgánnak soha nincs kutyaszaga.