2010. január 23., szombat

Álom világ,

Már gyerekkoromban is nagyon oda voltam a hógömbökért, nekem soha nem volt, csak kirakatokból és kívülről szemléltem, és számomra mindig többet jelentett mint egy giccs. Valami magába zárt kis csoda világot, egy pillanatnyi érzelmi hullámot, és ez mintha odabent a belsejében soha nem múlna el. Mintha lenne benne egy külön kis élet egy más világ, és amikor ránézel egy kicsit benne vagy.



Valahogy ugyanezt érzem, a jégtáncnál, egy sajátos kis világot, és amíg táncolnak a jégen, szinte mintha megszűnne külvilág, és csak egy érzés suhanna végig legbelül.
A nagy kedvencem :o)


1 megjegyzés:

Győrffy Dóra írta...

Néha néha előfordul, hogy egy pillanat megragad..tökéletes perctelenségében jó kibámulni a fejemből... A hógömbről jutott eszembe...pár napja hatalmas pelyhekben hullott, szálldogált, lebegett a hó... a kocsiajtón is beperdültek a majdnem féltenyérnyi pihék... vigyorognom kellett...
Néha néha előfordul, hogy másokon észreveszem és felismerni vélem ezt, tágra nyílt szemű kisgyerekarc, amit látok.... aztán, mintha valamit tudnánk összevigyorgunk, és már lépegetünk is tovább ... a pár másodpercnek hosszú árnyéka van, jó visszaemlékezni még erre is...
Ölel: Dóri