2008. augusztus 18., hétfő

Találkozunk még


Érezzük, és tudni akarjuk, hogy nem örökre szól, hogy nem felejtjük el egymást, és soha nem szakad meg az a kapcsolat ami összetartott minket. Tudom, hogy Ti egy sokkal jobb élet reményében mentek el, és ezt soha, nem fogom sajnálni tőletek, hisz minden cseppjéért megküzdöttetek, már gyermek korotoktól, és talán ez az amitől azokká az emberekké váltatok akik most vagytok. Csodálatos szülők, és olyan emberek akikre fel kell nézni. Nagyon sajnálom, hogy még most is attól félek, hogy elveszítek egy barátot, pedig belülről tudom, hogy ti bárhova kerültök, és bármi lesz belőletek, nem változtok meg emberileg soha. Nagyon remélem, hogy találkozunk még, és örömmel fogjátok elmesélni, hogy a jobb élet nem csak remény, hanem egy beteljesült valóság lett a számotokra. Jó volt együtt lenni a hétvégén, és jó lesz veletek bármikor találkozni.

1 megjegyzés:

Agi írta...

Ó Ágica, most kezdem csak visszaolvasni a blogjaidat. Teljesen meghatódtam azon, ahogy írtál rólunk - tudnod kell, hogy az érzés kölcsönös, mi is nagyon szeretünk és ezen nem változtat a távolság!!
Puszillak:
Ági