Emlékezés

Mi karácsonykor szent este, amikor már leszáll az éj, fent az égen ragyognak a csillagok, leülünk az asztalhoz, mindig gyújtunk egy gyertyát. Gyújtunk egy gyertyát azokért akik már nincsenek velünk, és a lángja olyan érzést táplál, mintha a lelkük körülöttünk szállna, és meg-meg érint minket, de most nem szomorkodunk, és bár az első pillanatban a szívünkbe markol a fájdalom, de tudjuk, hogy nem azért gyújtottunk gyertyát, hogy sírjunk, és búslakodjunk, hanem azért, hogy a legszebb pillanatokat felelevenítsük, és tiszta szívvel örömmel beszéljünk róluk, és érezzük, hogy ha csak egy estére, de itt vannak velünk.