Újra a Hídnál

Hétfőn, azaz 15.-én este mentünk le Mohácsra, mert reggel 8-ra kellett kint lenni a a hídnál, a tolási munkák megkezdéséhez. Tehát hétfőn este fél 5 kor indultam itthonról, felvettem egy kollégámat Rétságon, ( Szabolcs) majd elmentünk Budapestre, és ott még a kedvenc főnökünket is magunkkal vittük. Azt tudni kell a cégünkről, hogy az alkalmazottak és a főnökünk közötti viszony teljesen kollegiális, ha valakinek bemutat minket rám mindig azt mondja, hogy a kolléga nőm, a fiúkra a kollégáim. Nálunk általában mindenki önálló tevékenységet végez, egy-egy munka ami ki van adva az , az elejétől a végéig egy ember kezében van, persze szakmai tanácsot vagy segítséget adunk egymásnak, vagy akinek szüksége van rá kérhet cégen belül bármelyik kollégájától. Vannak időnként kisebb összezördülések, de általánosan a csapat 12- éve együtt dolgozik, ezt az egyikünk úgy emlegeti, hogy már házasságból is sok:))). Nagyon hosszú az út, és ez a magunkkal vittük dolog is sántít egy kicsit, mert igazából az ő kocsijába pakoltunk át, és azzal mentünk, mert abba lényegesen több minden belefért mint a céges kis Peugeotba, így helyesen kedvenc főnökünk magával vitt minket is. Sajnos az út borzasztóan hosszú, Diósjenőről, ha jó a forgalom is , 4-5 óra kell míg leérünk. Pista bácsi, ( Főnök) a Révkapu Panzióban foglalt szállást, nekem az előző alkalommal a Duna vendégház is nagyon tetszett, egy kicsit késtünk, mert 9-re ígértük az érkezést, de az út egy kicsit időben tovább sikerült, és nagyon meglepett, amikor kilenc után ránk telefonáltak a Panzióból, hogy mikor érkezünk, mert megvárnak minket. Nagyon tiszta kellemes szállás bárkinek szívből tudom ajánlani. Most voltam másodszor Mohácson, de ezek a dolgok nagyon meg tudják fogni az embert, de hát itt még azért nincs vége :)). Este mire megérkeztünk nagyon fáradt volt mindenki, alig vártuk, hogy a szemeinket alap helyzetbe állítsuk, és az agyunkat alvási tevékenységbe folytjuk. Hamar reggel lett és ilyenkor jönnek a gondok, reggeli, kávé, hol lehet ilyen korán hozzájutni, mert a Panzióba nincs rá lehetőség. Hát már az előző alkalommal ezeket a dolgokat felfedeztük, ez szinte minden munkánknál így van, hogy megkeressük azokat a helyeket, ahol a napi szükségleteinket ki tudjuk elégíteni. Tehát reggel felkerekedtünk, és kb. 400 méterre a szállástól felfedeztük az Aranycipó nevű pékséget, egyszerűen nem lehet választani annyi pék sütemény, kifli, kenyér van. Édes, és sós és kinek mi az ízlése szinte minden, és finom erős kávé, az ébredéshez. A kiszolgáló személyzet, gyorsan dolgozik, nagyon kedves mindenkihez, még a választani nem tudó vevőkhöz is, amit azért ilyen kínálatból nem csodálok. Reggeli, kávé, majd egy kis tartalék képzés az egész napi hidas munkálatokhoz, és indulás. Kiértünk a Hídra, az első dolog az ilyenkor, hogy átnézzük a vezérlést minden rendben van-e, az esetleges problémákat orvosoljuk,( ez általában esőzés, vagy a zord időjárási körülmények által keletkezhetnek, és várjuk, hogy a gépészeti oldal is indulásra kész legyen. Most támasztottuk fel a híd baloldali részét a második pillérre, ami azért érdekes, mert igazából nem így hívjuk, hanem a második pillér a hármas támasz, mert ez már a harmadik tolási szakasz, az első támasztás még a földön van. Eszméletlen simán ment át a híd, ami nem kis dolog hiszen 4mm/sec sebességgel haladunk előre, egy elem 16 méter, és 80 tonna körül van, most egy alkalommal 48 métert, tehát három híd elem hosszt haladtunk előre, és a feltámasztásból kb. 4 métert, tehát összesen 52 métert, és ez ügye csak az a táv amit most haladt előre, és ennek a köznek a súlya, de előtte már van két ilyen köz, és a hidat az egészet egyszerre mozgatjuk, most igazából nem számoltam meg hány elem, de legközelebb meg fogom. Szerintem ez hatalmas teljesítmény, hogy emberek hidraulikus berendezéssel, ilyen súlyokat és távokat tesznek meg. A dunaújvárosi híd 1200 méter hosszú szakaszát toltuk be ugyan ezzel a technológiával, és az utolsó tolási szakaszoknál, már ezt az 1200 métert egyszerre mozgattuk összesen 13 hidraulikus táp egységgel, és ügye egyszerre pillérenként 2 toló művel, szám szerint összesen 26-al.
Kint a munkák során, akár hány alkalommal voltam, szinte mindig jelen voltak a Munka védelmi Felügyelőségtől, állandó ellenőrzés alatt állunk, hogy minden megfeleljen a biztonsági követelményeknek, a pilléreken felfelé lépcsőházak vannak komoly korláttal kialakítva, és magán a pilléren is, mindenkinek kötelező, az acél betétes bakancs, a láthatósági mellény és a sisak, még a vendégekre, vagy a látogatókra is vonatkoznak ezek az előírások, kivéve a bakancs, mert ők a munka területre nem jöhetnek be, ez szalaggal, és kordonokkal van leválasztva, amikor látogatókat várnak, de a külső részeken is sisakot, és mellényt kell viselniük. A hídon amikor elérjük a pillért akkor ráemelik az orrát a támaszték fölé daruval, ezt mindenképpen világosba kell elérnünk, mert sötétben, vagy szürkület után a darus nem vállalja az emelést. Emelés után még előrébb megyünk egy pár métert, hogy teljesen a toló mű fölé kerüljön a híd eleje, majd leengedik az alátámasztást, és kész. Este 7-kor végeztünk az összes tevékenységünkkel, ekkor már komoly reflektoros megvilágítás van messziről igazán jól néz ki. A pillérek között rádión tartjuk a kapcsolatot a vezérlő egységből, ami talán hihetetlen, de egy erre a célra felépített normál méretű számítógép felügyeli az egész rendszer működését, természetesen, a biztonsági berendezések a számítógépen kívül külső független körök is vigyázzák,, ami az összes táp egységre vonatkozik együttesen is, tehát egy távolsági, és egy pillérenkénti hely védelem is be van építve, melynek a jelzéseit a PC feldolgozza, és azonnal jelzi, valamint tárolja. Elégedetten fejeztük be a mai munkánkat, és mivel már fél 8 körül volt, és Mohácsra mindenképpen vissza kellett menni, nem igazán mertük bevállalni a haza utat ilyen későn, mi Diósjenőre kb. éjfél, vagy hajnal 1 körül értünk volna. Tehát Kedden este is Mohácson aludtunk, de este még elmentünk vacsorázni, bár nagyon éhesek nem voltunk, hiszen reggel mindenki egy kicsit feltankolt az Aranycipó-ból. Azért jól esett egy tányér leves, és ilyenkor megbeszéljük a nap eseményeit. A Hamingway étterembe mentünk, ez bevált nekünk, ha így külső munkán vagyunk sok mindent megtudunk azokról a helyekről ahol éppen dolgozunk, mint pl. azt, hogy Mohácson sokác, és bunyevác nemzetiségiek élnek, hogy elég komoly hagyományőrző emberek, és sok helyen halljuk, hogy mindenki Magyarul szól hozzánk, de férj, és feleség sokszor a nemzetiségi nyelvén beszél. Nagyon tiszta kellemes környék, nem csak Mohács, de a környező falvak tisztasága és rendezettsége is megfogott minket, ahol keresztül megyünk.

És ami a kedvencem az eleje támasz.

Kollégák

Híd elemek fentről