A karácsony

Megint eltelt egy év, és már szinte rituális szokásunkká vált, hogy a karácsonyi ünnep első napját a szüleimnél töltjük. Pontosan tudjuk miért, mert ez az egy nap van az évben, hogy az egész család együtt van, a szülők a gyerekek, és az unokák. Az ajándékozás valahogy már nem is fontos annyira mint az a pár óra amit együtt töltünk. Nem is akarok róla sokat írni itt vannak a képek önmagukért beszélnek.
A többi képet megnézheted,

Karácsonyi képek itt

Gyerekek :o))

Nővérem lányai :o))

Emlékezés

Mi karácsonykor szent este, amikor már leszáll az éj, fent az égen ragyognak a csillagok, leülünk az asztalhoz, mindig gyújtunk egy gyertyát. Gyújtunk egy gyertyát azokért akik már nincsenek velünk, és a lángja olyan érzést táplál, mintha a lelkük körülöttünk szállna, és meg-meg érint minket, de most nem szomorkodunk, és bár az első pillanatban a szívünkbe markol a fájdalom, de tudjuk, hogy nem azért gyújtottunk gyertyát, hogy sírjunk, és búslakodjunk, hanem azért, hogy a legszebb pillanatokat felelevenítsük, és tiszta szívvel örömmel beszéljünk róluk, és érezzük, hogy ha csak egy estére, de itt vannak velünk.

Újra a Hídnál

Hétfőn, azaz 15.-én este mentünk le Mohácsra, mert reggel 8-ra kellett kint lenni a a hídnál, a tolási munkák megkezdéséhez. Tehát hétfőn este fél 5 kor indultam itthonról, felvettem egy kollégámat Rétságon, ( Szabolcs) majd elmentünk Budapestre, és ott még a kedvenc főnökünket is magunkkal vittük. Azt tudni kell a cégünkről, hogy az alkalmazottak és a főnökünk közötti viszony teljesen kollegiális, ha valakinek bemutat minket rám mindig azt mondja, hogy a kolléga nőm, a fiúkra a kollégáim. Nálunk általában mindenki önálló tevékenységet végez, egy-egy munka ami ki van adva az , az elejétől a végéig egy ember kezében van, persze szakmai tanácsot vagy segítséget adunk egymásnak, vagy akinek szüksége van rá kérhet cégen belül bármelyik kollégájától. Vannak időnként kisebb összezördülések, de általánosan a csapat 12- éve együtt dolgozik, ezt az egyikünk úgy emlegeti, hogy már házasságból is sok:))). Nagyon hosszú az út, és ez a magunkkal vittük dolog is sántít egy kicsit, mert igazából az ő kocsijába pakoltunk át, és azzal mentünk, mert abba lényegesen több minden belefért mint a céges kis Peugeotba, így helyesen kedvenc főnökünk magával vitt minket is. Sajnos az út borzasztóan hosszú, Diósjenőről, ha jó a forgalom is , 4-5 óra kell míg leérünk. Pista bácsi, ( Főnök) a Révkapu Panzióban foglalt szállást, nekem az előző alkalommal a Duna vendégház is nagyon tetszett, egy kicsit késtünk, mert 9-re ígértük az érkezést, de az út egy kicsit időben tovább sikerült, és nagyon meglepett, amikor kilenc után ránk telefonáltak a Panzióból, hogy mikor érkezünk, mert megvárnak minket. Nagyon tiszta kellemes szállás bárkinek szívből tudom ajánlani. Most voltam másodszor Mohácson, de ezek a dolgok nagyon meg tudják fogni az embert, de hát itt még azért nincs vége :)). Este mire megérkeztünk nagyon fáradt volt mindenki, alig vártuk, hogy a szemeinket alap helyzetbe állítsuk, és az agyunkat alvási tevékenységbe folytjuk. Hamar reggel lett és ilyenkor jönnek a gondok, reggeli, kávé, hol lehet ilyen korán hozzájutni, mert a Panzióba nincs rá lehetőség. Hát már az előző alkalommal ezeket a dolgokat felfedeztük, ez szinte minden munkánknál így van, hogy megkeressük azokat a helyeket, ahol a napi szükségleteinket ki tudjuk elégíteni. Tehát reggel felkerekedtünk, és kb. 400 méterre a szállástól felfedeztük az Aranycipó nevű pékséget, egyszerűen nem lehet választani annyi pék sütemény, kifli, kenyér van. Édes, és sós és kinek mi az ízlése szinte minden, és finom erős kávé, az ébredéshez. A kiszolgáló személyzet, gyorsan dolgozik, nagyon kedves mindenkihez, még a választani nem tudó vevőkhöz is, amit azért ilyen kínálatból nem csodálok. Reggeli, kávé, majd egy kis tartalék képzés az egész napi hidas munkálatokhoz, és indulás. Kiértünk a Hídra, az első dolog az ilyenkor, hogy átnézzük a vezérlést minden rendben van-e, az esetleges problémákat orvosoljuk,( ez általában esőzés, vagy a zord időjárási körülmények által keletkezhetnek, és várjuk, hogy a gépészeti oldal is indulásra kész legyen. Most támasztottuk fel a híd baloldali részét a második pillérre, ami azért érdekes, mert igazából nem így hívjuk, hanem a második pillér a hármas támasz, mert ez már a harmadik tolási szakasz, az első támasztás még a földön van. Eszméletlen simán ment át a híd, ami nem kis dolog hiszen 4mm/sec sebességgel haladunk előre, egy elem 16 méter, és 80 tonna körül van, most egy alkalommal 48 métert, tehát három híd elem hosszt haladtunk előre, és a feltámasztásból kb. 4 métert, tehát összesen 52 métert, és ez ügye csak az a táv amit most haladt előre, és ennek a köznek a súlya, de előtte már van két ilyen köz, és a hidat az egészet egyszerre mozgatjuk, most igazából nem számoltam meg hány elem, de legközelebb meg fogom. Szerintem ez hatalmas teljesítmény, hogy emberek hidraulikus berendezéssel, ilyen súlyokat és távokat tesznek meg. A dunaújvárosi híd 1200 méter hosszú szakaszát toltuk be ugyan ezzel a technológiával, és az utolsó tolási szakaszoknál, már ezt az 1200 métert egyszerre mozgattuk összesen 13 hidraulikus táp egységgel, és ügye egyszerre pillérenként 2 toló művel, szám szerint összesen 26-al.
Kint a munkák során, akár hány alkalommal voltam, szinte mindig jelen voltak a Munka védelmi Felügyelőségtől, állandó ellenőrzés alatt állunk, hogy minden megfeleljen a biztonsági követelményeknek, a pilléreken felfelé lépcsőházak vannak komoly korláttal kialakítva, és magán a pilléren is, mindenkinek kötelező, az acél betétes bakancs, a láthatósági mellény és a sisak, még a vendégekre, vagy a látogatókra is vonatkoznak ezek az előírások, kivéve a bakancs, mert ők a munka területre nem jöhetnek be, ez szalaggal, és kordonokkal van leválasztva, amikor látogatókat várnak, de a külső részeken is sisakot, és mellényt kell viselniük. A hídon amikor elérjük a pillért akkor ráemelik az orrát a támaszték fölé daruval, ezt mindenképpen világosba kell elérnünk, mert sötétben, vagy szürkület után a darus nem vállalja az emelést. Emelés után még előrébb megyünk egy pár métert, hogy teljesen a toló mű fölé kerüljön a híd eleje, majd leengedik az alátámasztást, és kész. Este 7-kor végeztünk az összes tevékenységünkkel, ekkor már komoly reflektoros megvilágítás van messziről igazán jól néz ki. A pillérek között rádión tartjuk a kapcsolatot a vezérlő egységből, ami talán hihetetlen, de egy erre a célra felépített normál méretű számítógép felügyeli az egész rendszer működését, természetesen, a biztonsági berendezések a számítógépen kívül külső független körök is vigyázzák,, ami az összes táp egységre vonatkozik együttesen is, tehát egy távolsági, és egy pillérenkénti hely védelem is be van építve, melynek a jelzéseit a PC feldolgozza, és azonnal jelzi, valamint tárolja. Elégedetten fejeztük be a mai munkánkat, és mivel már fél 8 körül volt, és Mohácsra mindenképpen vissza kellett menni, nem igazán mertük bevállalni a haza utat ilyen későn, mi Diósjenőre kb. éjfél, vagy hajnal 1 körül értünk volna. Tehát Kedden este is Mohácson aludtunk, de este még elmentünk vacsorázni, bár nagyon éhesek nem voltunk, hiszen reggel mindenki egy kicsit feltankolt az Aranycipó-ból. Azért jól esett egy tányér leves, és ilyenkor megbeszéljük a nap eseményeit. A Hamingway étterembe mentünk, ez bevált nekünk, ha így külső munkán vagyunk sok mindent megtudunk azokról a helyekről ahol éppen dolgozunk, mint pl. azt, hogy Mohácson sokác, és bunyevác nemzetiségiek élnek, hogy elég komoly hagyományőrző emberek, és sok helyen halljuk, hogy mindenki Magyarul szól hozzánk, de férj, és feleség sokszor a nemzetiségi nyelvén beszél. Nagyon tiszta kellemes környék, nem csak Mohács, de a környező falvak tisztasága és rendezettsége is megfogott minket, ahol keresztül megyünk.

És ami a kedvencem az eleje támasz.

Kollégák

Híd elemek fentről

Elment egy kolléga

Három éve ment egyik kollégánk nyugdíjba, jó kedélyű kis öreg, mozgékony, és huncut. Igen nagy nyugdíjas búcsúztatót tartottunk, de ő unatkozott otthon, ezért részmunkaidősen visszajött, minden jól is ment, és művelte a kertet, a koránál fogva nagyon nehéz munkát nem végezhetett, de el sertepertélt közöttünk. Három hónapja egyik reggel amikor bejött nagyon fájlalta a lábát, majd két nap múlva már zsibbad a keze és a mozgása sem volt koordinált, ezért kihívták az orvost aki beutalta kórházba, sajnos, nagyon gyorsan felkerült Pestre ahol meg is műtötték, egy daganat nyomta az agyát, amikor bent voltam nála a kórházban nehezen beszélt sőt szinte nem is tudta megformálni a szavakat, de nagyon boldog volt szorította a kezem és csak mosolygott. Nem sokára haza került, ott is meglátogattuk, a beszéde sokat javult, és már érthető szavakat tudott mondani, de szerintem ez inkább az izgalomtól volt, hogy látott minket, és hogy ott voltunk egy kicsit vele. Utána még egyszer láttuk, akkor is nagyon örült nekünk, és csak mosolygott, és mosolygott. Sajnos tegnap este rosszul lett, be kellett vinni a kórházba, és már régebben is mondták, hogy valami folt van a tüdején, de már nem nyúltak hozzá, ma reggelre pedig elaludt, elaludt örökre. Tudod Poldika ez a mosoly marad meg ahogy minket fogadtál, így fogunk rád emlékezni, Nyugodjál békében a te küldetésed lejárt. 13 évet töltöttünk szinte minden hétkőznap együtt, tudod ezt nem fogjuk ám könnyen elfelejteni.

Munka

Hét elején Pécs mellett dolgoztam, szintén a völgyhíd munkálatainál, üzembe helyeztük a második pilléren lévő toló mű elektromos berendezéseit, mire ezzel végeztünk el is kezdett sötétedni. Mohácson a Duna Vendégház panzióban foglaltunk szállást, nagyon kellemes hely, nagyon meg voltam elégedve a tisztasággal, és jó meleg is volt a szobámba. Este a Hemingway étteremben vacsoráztunk, nagyon finom szerb, és magyaros ételek voltak, a vacsihoz kaptunk egy kis mohácsi pincészetből származó bort, ami az asztal társaság minden tagjának ízlett, ez is különleges, mert mindenki más jellegű borokat tart előnyben. Reggel korán kimentünk a hídhoz, de magát a tolást csak délbe kezdtük, jó ütemben tudtunk haladni, a mostani feladat a baloldali pálya előretolása volt, a jobb oldalit egy héttel ezelőtt mozgattuk. kb. 40 métert kell egy-egy alkalommal haladni, majd a híd végéhez illesztik a vas elemeket, ami kb. egy hétig tart, és jöhet a következő pillér üzembe helyezése, és másnap a tolási művelet. A két oldalt felváltva, kb 5-6 napos ciklusokban mozgatjuk, ezeket a mozgatásokat mindig megelőzi a következő pilléren lévő toló mű üzembe helyezése. A híd 4mm/s sebességgel halad előre, a 40 métert, ha nincs különösebb fennakadás 4 óra alatt lehet a rendeltetési helyére, tehát magára a következő pillérre helyezni. Közben a hátsó részen vannak alátámasztások, ami egy bizonyos előretolás után kikerülnek, ez kb. fél órát vesz igénybe, utána még egyszer állunk meg szintén kb. fél órára, a híd segéd elemének a pillére történő feltámasztása végett.
Hát nem egyszerű a feladat, legközelebb hozok képeket is.

Szebeny völgyhíd

Mint már az előzményekben írtam a cég ahol dolgozom, automatizálással foglalkozik. Hétfőn utazunk Szebenybe a völgyhíd betolásához, ez egy elég hosszú folyamat, valószínű 1-1,5 évig is el fog tartani, ennél a munkánál maga a híd elemek mozgatását végezzük, egy automatikus vezérléssel, már a dunaújvárosi autópálya híd ártéri részének a tolását is ezzel a rendszerrel toltuk be, a munkában a hidraulikus berendezést egy másik cég állítja elő, és a gépészek pedig egy új rendszerű tolóművet fejlesztettek ki, erre kellett olyan elektromos vezérlést építeni, ami folyamatosan mozgásban tartja a berendezést, ezzel megszakítások nélkül lehet egy-egy elemet a helyére tenni.

Évadzáró verseny Rábapatona

Az idei év utolsó versenyére Rábapatonára mentünk Tigivel. Nagyon rossz idő volt, egész nap esett az eső, és néha egy egy futamot el is mosott, nagyon nehéz volt a technikai részét egyben tartani nyúlhúzásnak, úgy láttam elég sokat küzdöttek a fiúk, hogy minél kevesebb probléma legyen, a pálya tocsogott a víztől. Bevallom féltettem is Tigit és az utolsó pillanatokig nagy volt a kísértés, hogy ne engedjem el, hiszen a pálya is teljesen új volt neki és ezek a nem várt akadályok is félelmetessé tették. Végül is úgy döntöttünk, hogy futhat, az első elődöntőben a saját futamát megnyerte, ez az összesítésben a második helyre volt elég, azt hiszem már ez is várakozáson felüli volt, hisz a másik agár hazai pályán mozgott, Tigi pedig most először futott Rábapatonán teljes kört.
A döntőbe is hozta a formáját és szintén második idővel került be, ami számomra nagyon nagy elégedettséget hozott. A döntő futam nem lehetett számukra teljesen sima, Tigi több karmolással került le a pályáról, és még a versenytakaróján is sikerült valakinek lukat csinálni, ez a második hely nagy küzdelemmel lett az övé.

Szuka Díj

Nemrég, még álmunkban sem mertük gondolni, hogy Tigi aki 2007.03.15. én olyan balesetet szenvedett, hogy kétséges volt, hogy egyáltalán lábra áll majd, most versenyzik. A dologban a legszebb, hogy ma már nem is akárhogy versenyzik, az idei évben, 2008.10,25.-én megrendezett szukadíjat másfél testhosszal nyerte, 16 szuka közül. A döntőbe 3. idővel került be, és a döntő futamát pedig elég komoly előnnyel nyerte, nagyon büszkék vagyunk rá, és természetesen mindenkinek köszönettel tartozunk akik biztattak minket, elsősorban a tenyésztőnk Tencel Gabi, aki tanácsaival, és segítségével, és a sok lebaszi is hozzá tartozik, amivel elérte, hogy eljuthattunk ideáig, Zsigrai Mónika, és Sándor,akiktől szintén sok segítséget kaptunk, köszönjük a biztatást Szanka Jutkának és családjának, Csonka Pistinek, és Beának, akik a műtét alatt is felhívtak minket, szóval mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy ideáig eljuthattunk. És Millió puszi Tencel Briginek aki szintén ott volt velünk.

Isaszeg Aranytakaró Díj

Tigit hetek óta komoly odafigyeléssel készítjük fel a versenyekre, ( tenyésztője komoly segítségével) mert igazából mint már ezt többször írtam neki ez a specialitása, ő egy igazi verseny angol agár, aki ez melett természetesen szép is. Erre az isaszegi versenyre is nagyon készültünk. Tigi igen fiatal még két év, 4 hónap, írható a korának számlájára. A tegnapi versenyen az előfutamokban első idővel futott be, ami 29,56 volt a másodiknak befutó agár ideje 29, 79 re sikerült. Nagyon nagy izgalommal vártuk a döntőt, és Tigi is sokkal izgatottabb volt mint eddig bármely versenyen, vagy edzésen. Sajnos a nyulhúzó gép kuplungja elromlott ezért leállítani nem lehetett így a startoltatásnál, nagyon kellett figyelni, hogy mikor kerül be az agár a start boxba, szerencsére a starter rengeteget segített, és nagy odafigyeléssel kezelte a problémát. A startnál sorsolás van, mindenki húz egy zacsiból, és ez dönti el hányas számú boxból indulhat a kutyája, mi a 3 ast húztuk, el is indult a futam, és az izgalom csak egyre nagyobb lett, sajnos Tigi elött a két melette futú agár rögtön összezárt ezért már a startnál kerülnie kelett, majd a kettes kanyarba ki is lökték a pálya szélére, így az ötödik helyre esett vissza, a helyzetfelismerés után elkezdett kívülről előzni, és a 4 es kanyarnál hozta be a második helyen futó társát, majd a célba érve már ő került be második idővel. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert gyors helyzetfelismerés után képes volt folyamatos korigálásra, és végül 29, 92 es idővel18 angol agár szuka közül második helyen végzett 13 századdal lemaradva az első agár elött, ami alig egy testhossz.

Ózd CAC

Ma Ózdon voltunk CAC kiállításon. Reggel nagyon hűvös, és kicsit kellemetlen idő volt, de dél felé már kisütött a nap. Tigit vittem, mert neki már csak egy CAC eredmény kellett a Hungária Champon címéhez, és Tigi nagy örömére ez ma sikerült is. A nagy öröm azért volt, mert nem kell neki többet kiállításra mennie, mert ő egy igazi verseny agár, és nagyon unja a kiállítást számára ott nem terem szórakozás.

SMS

MA 15.45 Perckor kaptam egy üzit, A Vasziljevics család szerencsésen landolt Ausztráliában, és nagyon fáradtak ugyanis ott éjfél van. Remélem nemsokára a blogotokba is részeletesen olvashatjuk az utazásotok titkait, addig is vigyázzatok egymásra.

I cross my fingers

Szóval Vasziljevics család, elindultatok. Már most hiányoztok, de lélekben veletek vagyunk, JÓ UTAT!! És szorítunk nektek két kézzel!!

Találkozunk még

Érezzük, és tudni akarjuk, hogy nem örökre szól, hogy nem felejtjük el egymást, és soha nem szakad meg az a kapcsolat ami összetartott minket. Tudom, hogy Ti egy sokkal jobb élet reményében mentek el, és ezt soha, nem fogom sajnálni tőletek, hisz minden cseppjéért megküzdöttetek, már gyermek korotoktól, és talán ez az amitől azokká az emberekké váltatok akik most vagytok. Csodálatos szülők, és olyan emberek akikre fel kell nézni. Nagyon sajnálom, hogy még most is attól félek, hogy elveszítek egy barátot, pedig belülről tudom, hogy ti bárhova kerültök, és bármi lesz belőletek, nem változtok meg emberileg soha. Nagyon remélem, hogy találkozunk még, és örömmel fogjátok elmesélni, hogy a jobb élet nem csak remény, hanem egy beteljesült valóság lett a számotokra. Jó volt együtt lenni a hétvégén, és jó lesz veletek bármikor találkozni.

The Finale

Talán ezt is a legelején kell kezdenem, mert érteni csak akkor lehet ezeket a mélyről feltörő érzéseket. Két éve vettük Tigit az angol agarunkat, szerintem a legjobb tenyészetből, ami ma Magyarországon létezik angol agárból. Nemcsak egy kiskutyát hoztunk haza, hanem egy tucatnyi jó érzést szeretetet, és egy csodálatos jellemet, egy stabil idegrendszerű egészséges, gyönyörű kisagár személyében. A tenyésztőtől is rengeteg támogatást kaptunk, kapunk, és remélem még sokáig kapni fogunk. Tavaly nálunk lejárt a mandátuma az akkori vadász társaságnak, és némi vitázások során 3 hónapig nem volt felügyelet, így könnyű préda reményében a rabsicok sok csapdát tettek ki. Mi a Börzsönyben lakunk gyönyörű erdőkkel, és mezőkkel körülvéve, és a vadvilág is itt van a házunk mellett a csodálatos élővilágukkal. Az ablakon kinézve reggelente őzek szaladnak át a ház fölötti legelőn, rengeteg fácán, nyúl, és róka tanyázik erre. Nekünk ők megszokott lakótársak, tiszteletben tartjuk egymást. Tigivel rengeteget sétáltunk , és sajnálatos módon belelépett egy vadcsapdába. Azonnal meg kellett műteni a lábát, mert szinte az egész könyöke letört, nagyon sokára épült fel, de bíztunk benne mi is, és a tenyésztő is, Ő pedig bebizonyította, hogy minden csepp erő amit tőlünk kapott, és amit mi is kaptunk tőle, nem volt hiába, nem volt elkeseredve, és tudtuk, hogy egymásra támaszkodva valóra váltjuk az álmainkat. Nem estünk túlzásokba először csak futni szerettünk volna. Az ősagárdi agárfesztivál másnapján beneveztünk a versenyre is, és Tigi sikeresen , igaz hatodiknak, de bekerült a döntőbe. A döntő futam előtt azon imátkoztunk, hogy sérülés nélkül végigfussa, de neki ez nem volt elég, Nagyon szép eredménnyel második helyezést ért el. Boldogságunk határtalan. Köszönjük Tiginek ezt a felejthetetlen napot.

Agárfesztivál Ősagárd

Egy igazán jó hangulatú agaras találkozó részesei lehettünk, és még a szervezésben is részt vettünk. Annyi élmény gyűlt össze bennem, hogy nem is tudom hol kezdjem, talán az elején, amikor a klub elnökünk Szanka Jutka szólt, hogy a szépség teljesítmény keretein belül megrendezendő CAC kiállítás helyszíne Ősagárd lesz, egy igazi kis agaras múlttal rendelkező falu. Az első készülődések igazából a hír terjesztéssel, és a nevezési felhívás szétosztásával kezdődött. Sok helyen voltunk kiállításon, ahol megpróbáltuk agitálni az agarasokat erre a rendezvényre, rengeteg visszajelzést kaptunk, de a nevezések nem igazán akartak jönni, egy kicsit féltünk is, hogy ilyen visszhanggal, és ekkora befektetett energiával, csak igen kevés agaras lesz. A meglepetés a nevezési határidő lejárta elött egy-két nappal ért minket, amikor naponta több tíz nevezés érkezett, és a vége elérte a 200 agarat. Hatalmas szám ez egy nemzeti kiállításon, de nem is a kiállítás volt itt a lényeges, hanem a fesztivál és a hangulat. Elérkezett a nap igaz már mindenki egy kicsit fáradt volt az előzetes szaladgálások intézkedések miatt. A reggel esővel nyitott, amikor kiértünk a pályára itt-ott lézengett egy-két ember, de lassan megtelt a helyszín gumicsizmás esőkabátos mosolygó arcú agaraikat kézben fogó alakokkal, ami igazán jó érzés volt, és dél felé az eső is rájött, hogy ennyi akarattal nem szállhat szembe, még egy kicsit próbálkozott, majd végképp feladta a küzdelmet, és kezdődhetett a fesztivál. A csúszás miatt a köszöntő, és a bevezető műsorok kerültek előtérbe, majd sor került az agarasok felvonulására is, igen ám de itt mindenkinek jelmezben kellett az agara fajtájához öltözni. Nagyon kitett a falu is a rendezvény színvonaláért, rengeteg sztrapacskát, rétest, és pörköltet lehetett venni, szinte önköltségi áron. A műsorok is magukért beszéltek, és este még mindig lehetett látni a sok-sok embert aki a pa-dö-dö koncertjét várta. Remélem jövőre még többen ugyanitt.

Családi találkozó

Július végén, megint összejöttünk édesanyáméknál, mi a testvérek és a szülők, valamint az unokák. Ezen a napon van Lőrinciben a búcsú, hozzáteszem nem ez izgat minket annyira, hanem a találkozás lehetősége. Lőrinciben a búcsú Anna napra esik, ez azért érdekes, mert a falvakban, vagy városokban ezek a napok, amikor ilyen rendezvényt tartanak egy évben egyszer, az mindig a katolikus templomok felszentelésének dátumai, ami egy -egy szent nevéhez főződik, úgy mint itt Szent Annához. Nővérem, és Édesanyám is Anna, igazából nem maga a névnap megtartása köt minket össze, és ajándékaink is jelképesek, hanem az, hogy megint együtt a család. Húgom, Erika kisfia nemrég született, és nemsokára egy éves, nővérem lányai is lassan elhagynak minket, no de még csak növésben, a nagyobbik lány Dóra már kész felnőtt hölgy, és a kisebbik pedig szorosan halad utána. Ádám fiamról nem is beszélve aki idén húsz éves. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat, és egy kicsit rossz amikor haza kell jönni, de hogy ne felejtsük el az otthoni ízeket, édesanyám mindig rak be útravalót, ez nála már szinte kötelező, a család hangulatát betenni nekünk, hogy otthon is amikor a szánkba kerül belőle egy-egy falat, mondogatjuk, hogy a mami főzte nekünk.

Lizzy / Fan-Fell Queens Diamond

Varsányi Erikával pár éve afgán agár kapcsán ismerkedtünk meg, nem volt egyszerű a találkozásunk, és őt is komolyan megviselte, az, hogy egyes emberekbe mennyi gonoszság, rosszindulat, és intolerancia szorul. Kapcsolatunk a mai napig igen jónak mondható, amit megalapoztunk egy közös kiskutyával, aki a Fan-Fell kennelből érkezett. Boldog gyönyörű egészséges családtaggal bővült mindkettőnk élete, és abban az örömben volt részem, hogy Lizzy 9 hónapos koráig nálunk élhetett. Utána a megállapodásunk szerint ki költözött Erikáékhoz Angliába. Az első kiállításán itt Magyarotszágon a Fehova CAC–on igen nagy konkurenciában HPJ, Best junior címet kapott, kint Angliában is volt kiállításon, ott egy fiatal osztályban szintén igen nagy konkurenciában 3.-ik lett. Ott sok osztályban indulnak a kutyák, és igazából teljesen más a kiállítás menete mint nálunk. Most pedig szeretnénk tőle almot, szeretném ha igen szép utódokkal ajándékozna majd meg, és minden vágyam, hogy el tudjak majd menni megbabusgatni őket, és igazán nagyon remélem, hogy kerül hozzánk Magyarországra is belőle egy Lizzy kópia. Bár itthon, pedig még meg sem született ez az alom, már hallani a visszhangot, nagyon sajnálom, hogy vannak, akiknek nincs más elfoglaltságuk, mint mindig rosszindulatúan mással foglalkozni, ahelyett, hogy a saját házuk táján sepregetnének ( biztos van mit). Nekünk remélem igazi boldogság lesz, és nagyon hiányzott Lizzy amikor elment, remélem ha visszaköltözik Magyarországra, én is sokkal több időt tölthetek majd vele.

Még egy pár gondolat a kiskutya vásárláshoz, és az első napokhoz.

Egy kis előkészületre mindenképpen szükség van, mielőtt az új családtagot haza vinnénk. Szüksége lesz egy nyugodt kis kuckóra, ahol majd aludni fog, ezt a helyet majd tulajdonába veszi, és ide vonul vissza, ha zavartalanul kíván lenni. Idejében be kell szerezni még nyakörvet, olyat, célszerű, amit az agaraknak a hosszú nyakához fejlesztettek ki, pórázt, két tálat, a víz és az étel számára. Soha ne használjon agárhoz szöges nyakörvet ez, ugyanis állatkínzás, és igen balesetveszélyes. Ha végre elérkezik az idő, amikor a kiskutyáját a tenyésztőtől elhozhatja, ne bízza senki másra a feladatot. A kutya számára ezen a napon átmenetileg összeomlik az egész világ, új hangok, és zajok törnek rá melyek, megijesztik őt. Meg kell tennie egy utazást anélkül, hogy megértené mit is jelent ez, és egyáltalán mire jó. Éppen ezért érdemes az első utat kettesben az új gazdinak és a kölyöknek megtennie. Azt persze már régóta tudja, hogy a kutya a csomagtartóba nem való. Ezen első útján vigasztalásra, emberi melegségre és sok -sok szeretetre van szüksége. Azt tudnunk kell, hogy a kis kedvence ilyenkor még nem szobatiszta, ezért mindenképpen jól tisztítható helységben kell elhelyezni, ami nem lehet semmiképpen a WC, vagy a fürdőszoba, és az első napokban éjszakára sem fogjuk tudni egyedül hagyni. A kiskutyánk borzalmasan kíváncsi.

Alaposan szeretné megismerni a környezetét, ehhez előszeretettel használja a fogait, és ezt túlnyomórészt akkor teszi, amikor úgy érzi senki, sem figyel rá. Mindenek előtt a székek, asztallábak díványok, fotelek, szőnyegek a veszélyeztetettek, persze minden más dolog is érdekli, csizmák elektromos vezetékek. Két éjszaka van, amit nem tud majd, egyhamar elfelejteni, az első és az utolsó, amit agarával töltött.

Most hadd szóljak az elsőről. Valószínűleg kutyafáradtan térnek haza a hosszú utazás során, ugyanis a jó tenyésztőknek megvan az a tulajdonságuk, hogy többnyire nem a szomszédban laknak. Most igen fáradtak és egyetlen vágyuk minél előbb aludni. Amiből persze nem lesz semmi, mert kicsi kedvencük valószínűleg az egész utat újdonsült gazdijának karjában töltötte, békés szunyókálás közepette, és most teljesen éber és friss. Szeretne minél jobban megismerkedni új családjával, játékaival és persze szétnéz a lakásban is. Míg önök ébren vannak és ég a lámpa is, addig minden rendben is van, csak amikor nyugovóra térnek, és eloltják a lámpát akkor lesz csak igazán „vidám” a helyzet. A kiskutya, aki még mindig nem fáradt, hirtelen elhagyatottnak érzi magát, hüppög, zokog, sírdogál és még szívszaggatóan tutol is. Fel alá járkál a lakásban és nedves nyomokat hagy maga után. Ez ellen is van jól bevált módszer, valahol hagyjanak égve egy lámpát, és a hálószobájuk ajtaját is hagyják nyitva, a fiatal kiskutya az első éjszaka során többször is szeretne meggyőződni arról, hogy önök is jelen vannak-e, ez megnyugtatja őt. Reggel próbáljanak meg előbb felkelni, kapjanak kabátot magukra, gyengéden ébresszek fel és vigyék ki a szabadba, és addig maradjanak, kint amíg el nem végezte a dolgát, utána, pedig ne felejtsék el nagyon megdicsérni. Az első napokban, ha módjuk van rá ne hagyják egyedül. Kezdetben egy kiskutyának kb. két-három, óránként van elvégezni valója. Maradjon vele kint míg végzett, és ha megtörtént, aminek történnie kellett mindig nagyon dicsérje meg, és dicsérje, és dicsérje. Mivel boldog kutyatulajdonos lett, tekintse egyik legelső és legfontosabb feladatának, hogy egy jó állatorvost keressen, aki a jövőben, felügyelni fogja kutyája egészségi állapotát és minden ilyen jellegű problémájában segítségére lesz. A kedvencünket

különböző betegségekkel szemben védőoltásokkal óvjuk. A gondos tenyésztő biztosítja az általa tenyésztett kiskutyák alapoltását az, oltási programot állatorvosunkkal egyeztetve kell folytatni, valamint évente 2-3 alkalommal, a féregtelenítést is el kell végezni. Kiskutyánknak nagyon sok tápanyagra és vitaminra van szüksége, amit a napjainkban használt kölyöktápok fedeznek, kb. 1 éves koráig érdemes ezt etetni majd valamilyen jó minőségű felnőtt tápra áttérni, mellé vitaminozni csak az orvos utasítására szabad. Kölyökkutyák naponta háromszor, féléves kor után kétszer, egy éves kor után már csak egyszer kapnak enni. Étkezésnél ügyelni kell rá, hogy a hosszú, lelógó fülük ne lógjon az ételbe! Ez két okból is elkerülendő, egyrészt, mert állandóan piszkos és zsíros lenne, másodszor pedig evés közben lerágná a fülén nőtt szép hosszú szőrt, hogy ezt elkerülje, etesse afgán agarát mindig sapkában.

A kutyánkhoz hozzá tartozik a szőrzet ápolása is, ami nem csekély feladat.

Rendszeres ápolásához megfelelő szerszámokra is szükségünk van: fésülködő asztal, különböző kefék, fémfésűk, olajak, samponok, öblítő szerek, erős hajszárító. Nagyon fontos a szőrápolást már egészen fiatal korban elkezdeni, így hozzá szokik a rendszeres tisztálkodáshoz és nem fog később sem ellenállást tanúsítani. A kölyök afgánt csak akkor fürdessük, ha elkoszolódik a bundája, és csak kefét használjunk a szőrápoláshoz, az uszkár kefe nem a megfelelő szőrápolási eszköz. Nagyon fontos, hogy az élősködők irtásához bolhanyakörvet szintén ne használjunk, mert alatta nagyon könnyen csomósodik a szőr, nagyon jó bőrre kenhető szerek vannak már forgalomban.

AZ agarak 10-12, sőt még 14 évig is elélhetnek. Ha kutyánk súlyos betegségektől mentesen megöregszik, boldogok lehetünk, a 11. életévtől már minden nap ajándék számunkra, amit eltölthetünk vele. A látás élessége alábbhagy és a hallása is, gyengül, lassanként a fogak is felmondják a szolgálatot, mozgása merev és bizonytalan lesz. Nincs messze a nap, amikor eljön az utolsó éjszaka, és örökre el kell barátunktól búcsúzni, ez számunkra sokkal rosszabb, mint az első volt, amire már csak mosolyogva emlékszünk. Most már tudjuk, hogy micsoda csodálatos fajtát ismertünk meg és lehettünk társak egy kutyaöltőnyi időre.

Kutya egy helyzet

Nekünk nem kutyáink, hanem afgán agaraink vannak. Kérdéses, hogy nekünk vannak-e ők elkötelezve vagy mi nekik. Igazából nem esnek kétségbe, ha az akaratukat kell érvényesíteni.

Szemrebbenés nélkül elveszik, amiről úgy gondolják, hogy esetleg az nekik jár. Szóval nevezzük nevén a dolgot, ez a lopás. Emberi körökben ez büntetendő, és a kutyáknál is fegyelmezéssel vagy büntetéssel tanítják a cselekmény helytelenségére. Náluk ez nem működik, igazából nem is értik, hogy mit képzelünk mi alattvalók valamit nem teljesíteni, milyen alapon próbálunk meg bármilyen szinten is ellenszegülni az akaratuknak. Nemigen láttunk kéregető afgán agarat, Ő nem pitizik egyszerűen, megszerzi, ami neki kell, ha nem sikerül nem esik kétségbe, megtalálja a megfelelő alkalmat és egy pillanatot, sem késlekedik. Őseiket nem holmi kedvtelésből tartották. Komoly és felelősség teljes feladatuk volt. Régi afgán törzseknél a tábor védelmét látták el, a sivatagi vándorlások alatt, sokszor vadállatokkal, tigrisekkel kellett megküzdeniük, sőt még az élelemszerzés is a kötelességeik közé tartozott. Nagy becsben tartották őket, igen komoly értéke volt egy jó kutyának. Az afgán agarak nem okos kutyák, persze ez emberi szemszögből, a taníthatóságára és az engedelmességre vonatkozik, viszont igen komoly kombinációs készséggel rendelkeznek. Előre tervez, és gondolatait mesteri módon kivitelezni sem esik nehezére. A vadászat, a futás, a vérében van, nem is kell megtanulnia, csak engedni kell, hogy ösztönei a felszínre törjenek, és generációról generációra tovább adja a fiatal nemzedéknek. Ezen képességek tudatában, már nem kérdőjelezzük meg szellemi hovatartozását. A gondok igazából ott kezdődnek, ha nem adunk teret vágyainak. Nagy a mozgás igénye, és a szomszéd cicája sincs biztonságban. Mindenképpen biztonságosan körbezárt kertben kell tartanunk, a lakóközösségünkkel fenntartott jó viszony és kutyánk természete érdekében is, ugyanis vadász ösztöneitől vezérelve csak a kiszemelt zsákmányra képes koncentrálni, és üldözőből könnyen áldozat lesz. Könnyen elütheti egy autó, vagy esetleg kiszaladhat a vonat elé, esetleg embertársaink sem nézik jó szemmel, ha féltve őrzött kedvenceiken tart vadász bemutatót. Valljuk be, mi sem örülnénk, ha Ők lennének a kiszolgáltatottak.
Emberek társaságában vagy családon belül teljesen egyenrangúnak tekinti magát a többi családtaggal. Nem ismeri az alárendeltség érzését, ha időnként mégis szót fogad azt soha nem az első szóra teszi, de ezt a némi engedelmességet szabad területen azonnal elfeledheti, ha elengedi pórázról, hívásra szinte soha nem jön vissza , csak ha kellőképpen kifutotta magát. Erőszakkal nem lehet betörni az akaratát, ha természetét akarja megváltoztatni, úgy megtöri büszkeségét, és éppen ez a királyi fenséges öntudatosság adja e kutyafajta legnagyobb báját. Durvasággal csak azt éri el, hogy kutyájából egy szánalmas neurotikus, sajnálatra méltó lény lesz.
Aki olyan kutyát keres, mely az első szóra engedelmeskedik, és boldogságát abban leli, hogy magát gazdája akaratának teljesen alárendeli, az ne válasszon magának afgán agarat. Aki azonban ennek a kutyának szabad és büszke személyiségét, zárkózott és érzékeny jellemét szereti, annak az afgán agár egy szeretetre méltó barát és kellemes lakótárs lesz. Nagyon ragaszkodó és nagyon szoros kapcsolatot tud kiépíteni tulajdonosával, az egyik pillanatban kész bohóc, élvezi gazdája kedveskedését, a másikban zárkózottan vonul vissza, és komor, mint egy szfinx. Ragaszkodó és hűséges, de szeretetét nem érezteti velünk oly mértékben, mint egy másik fajta. Családon belül is tartózkodóbb, ez persze nem jelent közömbösséget, szinte minden helyzetben megtartja azt a bizonyos három lépés távolságot. Nem kedveli az idegen más fajta kutyákat, ha mód van rá, a verekedést elkerüli, de ha harcra kerül a sor nagyon kellemetlen ellenfél, lehet. A szőrzet ápolása is okozhat kezdetben némi problémát, de kedvességgel, türelemmel és megfelelő szorgalommal hamar eredményt érünk el, egy jól ápolt afgánnak soha nincs kutyaszaga.

Gondolataim az agfán agárról

Állítólag, az afgán agár történetének kezdete, időszámításunk előtti hatodik században kezdődik, a perzsa hódítás idején. Mindannyian tudjuk, hogy Afganisztán nem egy nemzet országa, több törzs, és népcsoport osztozott rajta, akkoriban ezek az agarak a táborok védelmét látták el, komoly feladatokkal kellett megküzdeniük, hiszen nem csak az őrzés, hanem az élelemszerzés is a munkáik közé tartozott. Olvastam egy cikket, ami leírja miszerint: „Az afgán agárnak nem csupán gyorsnak kellett lennie, hanem kitartónak, fordulékonynak és stabilnak is, hogy a világ egyik leggyilkosabb talaján, durva, kövekkel borított terepen, sőt a hegyekben is addig üldözhesse zsákmányát, míg el nem éri: a vadászat vége a gyilkolás. Afganisztánban mindig is könnyű volt ölni; a legbátrabb harcos lett a törzs vezetője, a leggyilkosabb kutya pedig a falkavezér, akit a törzs még dicsért és jutalmazott is magatartásáért. Az üldözés és a gyilkolás ösztönét napjainkban sem nehéz felfedezni az afgán agárban, főleg kisebb emlősállatok jelenlétében.” A mohamedán vallás szerint, kizárólag a mészárolt, és véréről leengedett állatok húsa fogyasztható, a keleti kultúrákban, akik egy kicsit is érdeklődéssel vannak iránta, tudják, hogy, a vadászkutya nem ölheti meg áldozatát, ezek az agarak megtanultak a törzsek tagjaival együtt vadászni. Nem ölték meg a zsákmányt, csupán megakadályozták a mozgásban, megvárták, míg az ember odaér, és ezt a gesztust átengedték, hogy az asztalra kerülő hús már a vallásnak megfelelően, ne legyen tisztátalan. A vadászatban általában nem csupán a szaglásukra hagyatkoztak, hanem kivételes látóképességükre, elsősorban, innen is ered a sigthound kifejezés, ami a mai napig használatban van. Afganisztánban ezeknek a kutyáknak komoly értékük volt, hiszen családokat láttak el élelemmel, és védték őket a betolakodóktól. Nyilván ezeket a feladatokat, nem egy-egy agár, hanem többen, nagyon gondosan kialakított, csoportokban látták el, szigorú szelektáción mentek keresztül, már a megszületett egyedeknél, csak az egészségesnek mutatkozó kiskutyák maradhattak életben, a későbbiekben, még több alkalommal szelektálták őket, és nem okozott nekik gondot a számukra hibás egyedek likvidálása. Nagyon fontos szempont volt a rangsorban történő beilleszkedés, a vadász ösztön, és a gazda iránti tisztelet, hiszen az élelmet amit megszerzett át kellett adnia, és tőle függ a sorsa. Az idő előrehaladtával Afganisztánban a törzsi vezetők, és a királyi kennelek kiváltsága lett az afgán agár tenyésztés és tartása, akkor már inkább sportvadászatok céljából. Nagyon sokáig szigorúan tilos volt ezen kutyák kivitele az országból. Az Európába való bekerülése, mint számos más dolognak a hódító háborúknak köszönhető. Anglia 1938-ban megszállta, Kabult, az első afgán agarat 1894-ben, majd amikor vége lett az első világháborúnak, 1920környékén ismét számos példány került Angliába. Tegyünk említést a már sokat halott, és olvasott agarak első képviselőiről, akik már akkor két típust különböztettek meg, és ehhez még hozzá tartozik a harmadik, amely szinte soha nem örvendett nagy népszerűségnek.
Tehát a Bell-Muray Afgánok akik kevesebb szőrrel rendelkeztek, és régebben ugyan tévesen sivatagi típusnak hívtuk őket, ma már tudjuk, hogy a helyes meghatározás a sztyeppe agár.
A másik vonalon pedig Amps asszon érkezett, szintén Afganisztánból, a hegyi típusú agaraival, akik lényegesen erősebb testfelépítésűek, nagyobb fejűek, és szőrösebbek voltak, itt anno komoly vitákat váltott ki a típusok különbségéből adódóan, ez eredet kérdése, hisz mindkét fél állította, hogy az ő általa importált kutyák tükrözik hűen az afgán agarat. Itt mindenki elfeledkezik arról, hogy létezik egy harmadik típus, mely soha nem volt népszerű, az FCI nem is fogadta el mint az afgánhoz tartozó fajtát az pedig a teljesen sima szőrű egyedek.
Ezen emberek, a fajta elterjesztésének, és népszerűsítésének munkássága mellett, említést kell tennünk Eta Pauptit asszonyról, aki Oranje Mange tenyészetében a Ghazni vonalat képviselte 1913.ban született. 2004.ben egy cikk jelent meg az Afgán agárról, az Akutya újságban, amiben bővebben, említést tesznek róla, majd 2005-ben a 92.-ik születésnapjára Magyarországon Lupkovics Gellért aki az Ghazni tipusú afgán agarak képviselője, egy képeslappal üdvözölte születésnapja alkalmából. Megkérte a magyarországi tenyésztőket, hogy írják rá a nevüket, erre a lapra, és a tenyészetük nevét, sajnos akkor nagyon sok afgános rákérdezett ki ez az Eta Pauptit. Ez nagyon szomorú, hiszen nemcsak a holland, hanem az amerikai tenyészetek alapjait is a tőle vásárolt afgán agarak képviselik //az első amerikai tenyészetbe tőle kerültek ki afgán agarak// , és halála előtt egy nagyon komoly visszhangot kiváltó cikkében írta, le a munkássága során összegyűlt tapasztalatokat, és azt, hogy szerinte az egyes mai típusok, hogy alakultak ki. A magyarországi cikk szintén említést tesz az ezen agarak mellett több típusból kialakult verseny afgánokról. Ha egy kicsit oda figyelünk a verseny afgánt nem kellett kialakítani, hisz alapjául szolgált a gyors, és finom vonalú, könnyű szerkezetű sztyeppe típus, aki hordozta a versenyzéshez, és vadászathoz szükséges összes tulajdonságot. Ezen gondolatok után, térjünk át a mai afgános világba.
És a már annyit említett mai három típus.
A Holland:

A Bell-Muray kutyákon alapuló Oranje Manage afgán agarakat nyugodtan nevezhetjük, a legrégebb óta fennálló hegyi típusnak leginkább megfelelő afgánok képviselőjének.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden Európába, és Amerikába bekerülő afgán agarak közös eredete innen származik. Ezek erős testfelépítésű vadász őseikre emlékeztető, jó harapással és jól izmolt testtel rendelkeznek, A szóbeszédekkel ellentétben ezeknek az agaraknak büszke fejtartása, és hosszú jól izmolt nyaka van, Hátvonala a lapocka mögött megtörik, és egyenesen fut a csípőcsontok felé. A végtagjaik jól fejlettek erőteljesek, mindezen tulajdonságok alapjai a hegyekben vadászó afgánoknak. A lábaikon időnként felkopások találhatóak, ami a standard szerint sem hiba, hiszen a vadászathoz sem volt előnyös a nagy mennyiségű vattás szőrzet. Megfelelő ápolással, és odafigyeléssel, viszont komoly mennyiség növeszthető rá.
Az Angol:

Ezeket az Afgánokat az Angolok szinte kizárólag kiállítási kutya ként alkalmazzák, ezért már a tenyésztés során, szinte teljesen elveszítették azon tulajdonságukat, amik eredetükre vezethető vissza. Anatómiájában nagyon különböznek a hegyi típusú afgántól, fejük finomabb vonalú, állkapcsuk többnyire gyenge. Angliában kizárólag az ollós harapás az elfogadott, viszont a foghiányok megengedettek. Típusában hosszabbak, rövidebb a nyakuk, mellkasuk szűk, az előmell szinte teljesen hiányzik, a lábaik befelé fordulnak, és a szögelléseik is nyitottabbak. A testfelépítésük inkább hasonlít a sztyeppe típusú afgán agarakhoz, viszont az angol afgán agaraknak nagyon hosszú szőrzetük van.

Az Amerikai:

Az Amerikaiak, mindenben a túl-túl dolgokat keresik, ez megnyilvánul az afgán agár állományukban is. Ezen agaraknak van a leghosszabb nyaka, magasságban, nagyon sokszor standard felettiek, a szögelléseikre jellemző a túlszögelt kifejezés, ami párosul a hosszabb hátsó végtagokkal, amit sokszor úgy hátra húznak, hogy a kutya háta lejtősé válik. Ez az erős testalkat már a többi nagytestű kutyánál megfigyelt különböző ízületi problémákat hozhat, a fiatal fejlődés időszakában nagyon oda kell figyelni az étkezésre, és az ízületek tehermentesítésére, láttam bursa kialakulását a fiatal kutyák könyök hajlatában, ami szintén a nem megfelelő súly növekedési, és csont fejlődési arány, és hirtelen fejlődés következménye. Valamint jellemző, a fejforma átalakulása, ami az amerikai típusnál szinte borzoj jelleget ölt, finomabb vonalú hosszú, és szinte teljesen a stop nélküli. Bár nem lehet letagadni, hogy küllemben ezeknek a kutyáknak van a legdekoratívabb megjelenése, és a legfenségesebb mozgása.

Az afgán Agár egy olyan fajta amelynél, nem lehet biztonsággal kiemelni egy típus képviselőjét, hogy az lenne az etalon, az anatómiai hibákat ki lehet szűrni, de nem mint afgán agár, hanem mint az alap kutya anatómia szabályi szerint, értem például a különböző deformálódásokra hibás fogazat, nyerges hátvonal. Komoly tartási, és felépítési hibák, világos szem.

A standard adó ország, nem az afgán agár hazája Afganisztán, hanem Anglia, ahol szintén nem taglalja a típusokból adódó különbségeket, el kel fogadnunk, azt is hogy a küllem kialakításánál, vannak már a kevert, különböző típusok előnyét kiemelni szándékozó tenyésztők, ami nem egyen értékű azzal, hogy valaki felelőtlenül alapok nélkül rakja össze az agarakat. A saját elképzelésem kialakításában, nagy szerepet játszott Németh Krisztina Afgán agár című könyve, nem az ő elvei, inkább a rengeteg adat amit rendelkezésemre bocsájtott, és az interneten fellelhető összes olyan írás, ami foglalkozik a fajtával, az én gondolataim, nem azonosak az övéikkel, kizárólag az információk hasznossága az ami igen nagy jelentőséggel bír. És nagy szerepet játszik az életemben, hogy 16 éve foglalkozom, néha csak elméletben, de többet gyakorlatban a fajtával. Egy-egy típus komoly követői a ma már nem működő Mohaházy Kennel Ghazni típusú afgán agarai, és a mai napig fenálló Fan-Fell kenel amerikai típusú tenyészete.

Munkám

Hát igen mondhatnánk az ember munkája sok mindent minősít, talán az is egy szerepkör, hogy nő létemre igencsak mások által férfi szakmának mondott munkakörben dolgozom, ez pedig az automatizálás. Azt hiszem én inkább büszke vagyok rá mintsem eltitkoljam, hogy olyan feladatokat megtudok oldani ami komoly hátteret igényel. Nagyon nagy büszkeségünk a Dunaújvárosi Duna Híd helyére kerülésének a vezérlési projektje, és ez az igen kis létszámú cég ahol dolgozom, a dunakeszi 0-ás híd lupa szigeti oldalának beemelésénél is komoly szerepet játszott, de nem csak magyarországon, hanem angliában is dolgoznak a kollégáink egy igen fontos kutatólaboratórium új részlegénél, ahol igen komoly biztonságtechnikai körülmények mellett kell egy neutrongyorsító szerkezet kapuinak , nyitási, és zárási mechanizmusát vezérelni. Az előkészítő munkákban mindannyian részt vettünk. Munkáink széles körben elterjedtek. Különböző mérő, és diagrammozó berendezésektől kezdve az egyszerű présgépekig, a járműjavítóktól kezdve a katonaságig, minden téren vannak sikeres fejlesztéseink. Műszaki fejlesztéseknél, vagy kutatásoknál használandó gépeket automatizálunk a Műszaki Egyetem számára. Valamint a katasztrófavédelemnek is készítettünk már vezérléseket.

A GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM
2006. ÉVI IPARI INNOVÁCIÓS DÍJÁBAN RÉSZESÜLT a
"Dunaújvárosi Duna-híd"
c. innováció (24/27. kód)

Megvalósítók:
Hídépítő Speciál Kft. (Budapest),
Ganzacél Zrt. (Budapest),
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem,
Hidak és Szerkezetek Tanszéke,
Barabás Mérnökiroda Kft. és a VOX Automatika Kft. (Vecsés)(Diósjenő)

Angol Agár

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz angol agarunk. A férjem évekig próbált rávenni arra, hogy Ő nagyon szeretné. 2006-ban a Rábapatonai VB-n úgy gondoltam, hogy egy angol agár felkészítése, komoly feladat, és nagy kihívás, hát belevágtunk. Akartunk egy ismerősünktől venni, de talán az ital, talán csak az, hogy úgy érezte, valamivel meg kell bántania, nem is tudom, talán már ő is másképp gondolja, de tett egy olyan kijelentést, miszerint ha a többi kutyámat eltávolítom,( nem véletlen nem írom le milyen módon) akkor majd lesz tőle angol agaram. Azt hiszem, nálunk nagyon rossz helyre jött ez a kijelentés, és a mai napig nem bántam meg, és biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom, egy pillanatra sem, hogy egy Moonlight-Hunter agár tulajdonosai lehetünk, és nem csak azért mert jó versenyzőknek tartom ezeket a kutyákat, hanem mert a tenyésztőjétől, és azoktól az emberektől akiket angol agaras körben barátainknak mondhatunk, minden segítséget megkapunk. Tigit, a mi angol agarunkat imádjuk, egy olyan csodálatos természetű jó idegrendszerű,egészséges, jól fejlett agarat kaptunk, és végre egy egész alomból választhattunk, saját döntésünk lehetett, hogy melyik kiskutyát hozzuk haza.

Agarak

Az életünk meghatározói a kutyáink, és a családunk, ezen belül nagy hangsúlyt fektetünk az agarazásra, amikor régen, jó pár tizen évvel ezelött, kijutottunk az akkor épült rábapatonai pályára, talán hely, talán a légkör fogott meg, nem is tudom, de nagyon szerettünk volna egy afgán agarat. Nemsokára hozzánk került Mohaházy Eliseba, akit nem választhattunk őt kaptuk, ő nem volt gyors, és nem volt nagy versenyző, megtanított minket arra hogy milyen is a napi edzés, a munka ami egy ilyen versenyzéssel jár, majd 3 évesen hozzánk került el Benhazy Armani, aki nemigazán volt alkalmas pályaversenyzésre, ezért megpróbáltuk vele a coursingezést. Ez a sport nagyon bejött neki, Európa Győztes címet hozhattunk haza Belgiumból 2004-ben, 57 afgán agár induló volt ebből 34 szuka. 2005 ben Szlovákia Top versenyagara címét kapta meg, és számos CACIL győzelemmel rendelkezik. Ő sajnos nemigazán jött ki az itthoni kutyáinkkal, nagyon erős akarattal, és uralkodási vággyal rendelkezik, ezért mindenképpen jobbnak láttuk, ha olyan helyen él ahol nem kell a gazdi szeretetét más kutyákkal megosztania. A világ legjobb, és leggondosabb családjában töltheti napjait Törökbálinton, Mesterházy Sándoréknál.

Életemet mindig meghatározta az állatok szeretete, és az elkötelezettség, amit irántuk érzek. Egész gyermek koromtól a szüleim erre neveltek. Mindig voltak kutyáink, nagy szeretetben éltek nálunk. Mindig voltak olyan házi állataink, akiket édesapám kézhez szoktatott, galambok, kakas, és még sorolhatnám.